Visegrád. 10. d. oct. Epiph. D. I. Lajos király tanúsítja, hogy különös jelenléte előtt Marzali-i Iwachinus fia István, Berzenche-i István fia Márk, Demeter fiai: Lukács és István, Szentgyörgyi (de sancto Georgio) Apor fia Péter és hozzátartozóik pert folytattak Chwz dictus János egykori horvát és dalmát bán ellen Ludbregh és Byztrice várak és birtokok, valamint ezek az oklevélben felsorolt tartozékaik birtokáért, amelyek egykor Ludbregh-i Péter fia Miklósé voltak. Marzali-i István és társai öröklési jogon visszafoglalták maguknak a birtokokat. 1364. május 1-jén Chwz dictus János I. Lajos király adománylevelét mutatta be velük szemben Ludbreg és Byztrice birtokokról és tartozékaikról. (1366.) január 13-án pedig a pécsi, az esztergomi, a pozsegai és zágrábi káptalan oklevelével bizonyította, hogy a Zagorje és Körös megyékben végzett vizsgálatok szerint Ludbregh és Biztrice birtokok és tartozékaik soha nem voltak a Peech nemzetségé, hanem Dénes nádor és fivére: Péter kapták királyi adományként, Dénes és Péter fia Miklós örökösök nélkül történt elhunyta után pedig a királyra szálltak. Ludbregh, Zelna és Byztrice várak pedig Dénes fivére: Péter és Dénes fia János, majd haláluk után Péter fia Miklós és senki más birtokában voltak. János egykori bán perbeli ellenfelei megígérték ugyan a különös jelenlét előtt, hogy bemutatják a jogaikat igazoló okleveleket, de a többszöri perhalasztások és idézések ellenére nem mutatták be sem ezeket, sem egyéb birtokjogi okleveleiket, amelyeket a király a rokonsági kapcsolatok tisztázása végett kért tőlük. Végül három vásáron kikiáltással (szerdán Zenthgerolth Zala megyében, csütörtökön Zenthpaal, szombaton Belauar Somogy megyében) idézték meg őket a különös jelenlét elé, de erre is távol maradtak. Az előzmények alapján a király a két várat és tartozékait Chwz dictus Jánosnak ítélte, perbeli ellenfeleit pedig elmarasztalta ezek becsértékében és 4254 márka bírságban. Átírva a zágrábi káptalan 1387. december 18-án kelt oklevelében. – Regeszta forrása: OL regeszta (Bándi) LAJOS 1 KIRÁLY