Lukács, a Mindenszentek egyházának a prépostja, székesegyházi főesperes, a veszprémi egyház kanonokja és a lelkiekben egyetemes helynöke bizonyítja, hogy 1457 febr.9-én in porticu ecclesie Wespremiensis törvénynapot tartván eléje járult a Szent Péterről elnevezett somogyi pálos kolostornak egyik szerzetese: György és a kolostor vicariusának: Mátyás testvérnek a nevében és megbízásából annak a keresetét Dorottya ellen, a Morochhelre való Chwka ”dictus” Brictius felesége ellen, akit Morochhel-i Kelemen képviselt Wenche-i Pál fia István veszprémegyházmegyei clericus, császári közjegyző ü.v. levelével, így adta elő: Jóllehet a néhai Morochhel-i plébános: Mihály utolsó rendelkezései közt a Swrd hegyen lévő vásárolt szőlőjét a Pathahegen lévő részen, amely nyugatról Morochhel-i Iwanfy György szőlejével határos, délről pedig Pathay Péter szőlejével, az ő egyházuknak adományozta, mégis Dorottya megakadályozta, hogy annak a birtokába léphessenek, amit 100 arany forintért nem viselnének el. Kérte a vicariust, mondja ki, hogy a szőlő a végrendelkezés szerint az ő egyházukat illeti, Dorottyára pedig a szőlő ügyében örök hallgatást parancsoljon és marasztalja el a 100 forint és a költségek megfizetésében. Mindezekre Morochhel-i Kelemen - megbízója nevében - azt válaszolta, hogy igaz ugyan, hogy a nevezett Mihály pap a szőlőt a Szent Péter-egyháznak hagyományozta, de amikor ezt Dorottya megtudta, azonnal tiltakozott, mert az a szőlő apjáról, Weder Pálról szállott rá mint vásárolt szőlő, amelyben Mihály papot semmiféle jog nem illetett meg és azt csak Dorottya engedélyével használhatta bizonyos ideig, amig fiatal kora miatt azt maga nem művelhette. Kérte annak a kijelentését, hogy Dorottyát a szőlő tulajdonában Mátyás vicarius akadályozta, kérte továbbá Dorottya felmentését, a szőlőnek Dorottya részére való megítélését és a költségekben a vicariusnak az elmarasztalását. A helynök úgy határozott, hogy mindkét fél köteles tanukkal és okmányokkal igazolni állítását, azonkívül meghagyta a fent címzett (nevük nem olvasható) plébánosoknak, hogy febr.23-án menjenek el Swrd birtokra és ott eskü alatt hallgassák ki a Mátyás vicarius megnevezte tanukat Mátyás keseretét illetőleg, vajon a nevezett szőlő Mihály pap vásárolt szőlője volt-e és hogy végrendeletileg a Szent Péter egyháznak hagyományozta-e és hogy ennek Dorottya ellenmondott-e, amiről febr.28-ra küldjenek neki zárt borítékban jelentést. ”Volumus autem, quod ipsi testes veniant et recedant expensis et vectura producentis.” - Széteső formában, átragasztva. A szöveg alatt jobb felől: Georgius de NaghEch notarius. - Zárlatán papírfelzetes pecsét. Lukács veszprémi prépostLukács székesegyházi főesperesLukács veszprémi kanonokLukács veszprémi vikárius (spirituális)  

Language: Latin