Bude. octavo die termini prenotati. Akoshaza-i Sarkan Ambrus comes Lajos király országbírája, mint a királytól megbízott döntő bíró a Pozsonyban lakó és sagenával, warsával halászó halászmesterek, mint felperesek és a retibus, kisebb hálóval halászó halászmesterek, mint alperesek közti perben, jelenti, hogy midőn júl. 29-én Buda várában, a pozsonyi comesnek, Berzencze-i Bornemissza Jánosnak a házában több főúrral, ítélőmesterrel és nemessel tanácskozott, eléje járultak egyrészt Ulricus Kewrczel és Michael Slegel, piscatores sagenarun a saját és társaik nevében, másrészt Legner János, Knop Farkas, Ebolth Márton és Newholth István halászmesterek, artem eorum retibus exercentes, hasonlóképpen a saját és társaik nevében, akik ellen az előbbiek oly panaszt emeltek, hogy midőn a minap a király Pozsonyban tartózkodott és a kisebb hálókkal halászó mestereknek meghagyta, hogy a warsával halászó mesterek közül válasszanak maguk közé 4 járatos, tapasztalt halászmestert és együtt gyakorolják a halászatot, ezek beválasztottak ugyan 4 sagenariust maguk közé, de nem úgy, ahogyan a király meghagyta és ahogyan de more et consuetudine Czehe eorum kellett volna, hogy tapasztalt mestereket választottak volna, hanem ők a mesterek servitoreseit, tapasztalatlan és járatlan halászokat választottak be, amit azok tagadtak és a döntést az országbíróra bízták. Az országbíró úgy látta, hogy a választás mindkét csoport Czehe jogainak és szabadságának a rovására történt; nehogy tehát a warsával halászók mestersége rövidséget szenvedjen és így a pozsonyi vár jövedelme megcsappanjon, a két csoportból kiválasztotta a következő pozsonyi halászmestereket: Emericum Keczynger, Joannem Lehner, Wolffgangum Knop, Martinum Ebolth, Stephanum Newholth, Martinum Hwnczamer, Wolffgangum Auffleger, Wylhelmum Weingorthner, Wolffgangum Eyczeller, Leonardum, Landzee, Lucam Wyczynger, Stephanum Wyzmylner, Michaelem Slegel, Ulricum Kwnczel et Gallum Ebolth, hogy ezután ezek és az ő utódaik gyakorolják a mindkét módon való halászatot nemcsak az eddigi vizeken, hanem azokon a helyeken is, amelyek egykor a pozsonyi várhoz tartoztak, de a pozsonyi bíró és esküdtek elszakították tőle, és azokon a vizeken is, amelyeket a halászmesterek vettek bérbe magánosoktól. Minden kinevezett halászmester hetenként 16 dénárt fizet a pozsonyi várnagynak. Ha valamelyikük örökös nélkül hal meg, vagy nem hagy maga után a halászathoz értő utódot, annak a helyébe mást választhatnak. Rajtuk kívül senki más nem halászhat. A fogott halakat, ha a harmincadot megfizetik, az ország határain kívül is eladhatják, de úgy, hogy az ne essék a pozsonyi vár, város és lakosság halszükségletének a rovására. (Teljes sz.) Árírta: 1527-ben Ferdinand király.- Regeszta forrása: OL regeszta SÁRKÁNY AMBRUS ORSZÁGBÍRÓ