Bude, doudecimo die octauarum diei medyxlme. Miklós nádor ítéletlevele Warda-i László fia: Jánosnak Komorov-i Tamás fia: János elleni perében, Warda-i János nevében a váradi (Waradiensis) káptalan meghatalmazó levelével Dénes fia: Miklós seviens az elmúlt év Szent Márton nyolcadán vádat emelt Komorov-i János ellen, minthogy az egri (Agriensis) káptalan oklevele szerint 1353. március 18-án (feria secunda post dominicam Ramispalmarum) Raad-i János, királyi ember és Miklós pap, a káptalan kiküldötte Gewstysyra határjárását eszközölte, Komorov-i János Komorov határán tiltakozott s így szent György nyolcadára perbe hivatott. A nem vitás határ a következő volt: ”prima enim meta inciperetur a parte orientali juxta quandam viam in quodam prato Kalagafew vocato, vbi essent tres mete capitales quarum vna separaret dicte possessioni Komorov, altera possessioni filiorum Dionisy et tercia ipsi possessioni Gevstusyra a quibus dirigetur versus occidentem et perveniret ad vnam metam iuxta aliam viam de villa Salamon ducentem erectam abindeque ad eandem plagam currendo veniret ad quoddam Berch in quo scilicet due mete terree”. Bemutatták ezután Miklós nádor 1344. november 30-i oklevelét (Wysegrad, tredecimo die octauarum festi beati Martini confessoris), amely szerint Warda-i László fia: János mester és Tusyr-i Benedek fia: Lukács Tusyr feletti perben megegyeztek s a következő határvonalban állapodtak meg: ”quod in ipso loco ville Gevstusyra dicte juxta fluuium Tycie superius a parte orientali per modicum spacium in quoddam nemus intrando in quodam loco paludoso vnam metam consignassent, deinde infra currendo in eodem nemore ad vnam lacum Poptoua ? nominatum et ipsum lacum per medium transeundo intraret ad alium lacum Kathyna dictum et ipsum lacum similiter per medium transeundo perueniret ad vnum pratum et ipsum pratum similiter per medium transiret cuius pars a parte orientali remanens et adiacens ad possessionem eiusdem magistri Johannis filiy Ladislai et eidem Johanni filio Ladislai. Alia autem pars eiusdem a parte ocidentali remanens et adiacens ad possessionem ipsius Lukasy et ipsi Lukacio cessiessent .... possidende deinde, in fine ipsius prati ad quosdam dumos vulgariter Rakatya nuncupatos perueniret et abinde exiret indideret in vnam viam, que veniret de villa Salamon que eciam via vnum nemus Kalanga vocatum transiret et iret versus Warda. In qua via a parte septemtrionali erexissent vnam metam et in eadem via iret versus Warda. In qua via per bonum spacium eundo veniret vna via de villa Tusyr Lukasy supradicti et incideret in eandem viam de Salamon venientem et in iunctura dictarum viarum de eadem via exeundo transiret predictam viam de Tusyr venientem et iret ad vnam Beerch et deinde iret ad finem cuiusdam silue Ezenye vocate et eadem silua Ezenye remaneret ad possessionem ipsius Lukasy Reuoltusyr supradictam et ... hoc iret ad metas possessionis ipsius Lukasy antiquas in cuius permutacionem et concambium a predictis signis metarum incipiendo vsque ad metas possessionis Komorov vocate quanta particula terre de possessione ipsius Lukasy Tusyr supradicti excidentur et excisa haberentur cum omnibus suis vtilitatibus et pertinentibus vniversis”. Minthogy a perben most már Lukács is érdekelt fél, ő is megjelent a nádor előtt, de a vitás területre nézve megegyezés nem jött létre. Ezért úgy intézkedett, hogy a váradi káptalan február 25-én (Waradiensis) Lukács jelenlétében határjárást eszközöljön és királyi mértékkel mérjék fel a vitás területet s ezt március 18-ra (ad octauas medyxlme) jelentse. Királyi emberek Warda-i János részére: Baka-i Briccius, Petry-i István, Ramochahaza-i Erney fia: Mihály, Therethe-i Pethenye fia: László, Komorov-i János részére: Arad-i Tamás fia: János Chether-i István, Jeke-i Tódor fia: Lőrinc Lukács részére: Baka-i Mihály, Jeke-i (Jeky) Mátyás, Zong-i András fia: Mihály. - A határidőben bemutatták a váradi káptalan 1355. március 29-i oklevelét, amely szerint a felek megegyeztek Gevtusyra, Reuoltusyra és Komorov közti határban s a nádor ennek alapján a pert befejezettnek nyilvánítja. Átírta Geréb Péter nádor 1500. augusztus 26-i oklevelében. – Regeszta forrása: OL regeszta MIKLÓS NÁDOR