1287 eleje. A premontrei rend turóci Szűz Mária-monostorának konventje jelenti IV. László királynak, hogy parancsára kiküldte tanúbizonyságát, akinek jelenlétében Demeter mester Zolum-i ispán királyi ember a Ruruch-ban levő Nachpal föld (terra sive villa) birtokába beiktatta Marthanka fiát: Jánost, és megjárta a földet régi határai szerint. - Határleírás. Átírta IV. László király 1287-i privilégiumában. DL 63059. > III. András király 1295. április 24. DL 63060. > turóci konvent 1454. augusztus 17. DL 63180. A határjárás szövege az 1454-i átírásban: prima meta incipit a parte orientali circa unum lapidem Wrathnycza vocatum, inde currit tendendo versus occidentem ad apicem unius montis vulgariter orom vocatum et ib[i v]enit ad unum lapidem Kozo[l] dictum; inde super eundem apicem montis versus eandem plagam tendendo transcurrit veniendo ad unam commun[em seu] public[am] viam, [penes quam] est una terrea metha; inde tunc ulterius per aendem plagam, videlicet versus [occi]dentem venit ad unum parvum nemor[osum] montem vulgo [Kys]sberczy et ibi super eodem transsit per unam viam [gram]inosam seu non [multum] deambulatam per totam et per eandem plagam occidentis tendendo adhuc iungit sibi aliud Kyssbercze Nakol dictum; de qu[o] vadit ad tres methas terreas, que separant a possessione Pribolcz vocata et ad ultimum decessit ad unam metam terream ad arborem pomi thulffa in se continentem, ubi cadit in quendam pothok Kalnik dictum et per ipsum pothok currit inferius ad unam metham arborem pomi in se continentem iuxta ipsum pothok, de qua adhuc in eodem pothok tendente inferius exit de ipso pothok et reflectit se ad septentrionem ad unam metam terream, de qua vadit ad quendam bercz, in cuius vertice est una metha arborea (nyr)ffa in se continens; et iterum ref[lec]tit se parumper ad orientem ad unam metam terream, de qua postmodum tendit de ipso bercz similiter ad spetentrionem in Bikor, qui Bikor transsit ad pratum et ascendit ad quasdam salices, sub quibus mete continentur, de quibus currit superius ad bercz, directe transsit et tendit de eodem ad quendam Dymulczen alias Nahloch vocatum, de quo vadit ad arbores piri et deinceps currit inferius et cadit in quendam fluvium Bela vocatum, quod(!) pertranssit ad salicem, sub qua est meta; de qua currit advadit (!) in quendam pothok, per quem postmodum reflectit se iterrum(!) ad orientem et iuxa ipsum est posita una metha, que separat a psosessione Zabocrek, per quam escendit et iniungit Suchachmelnycza et iterum per ipsum Chmelnycze vadit superius in fluvium Chmelnycze dictum et per ipsum Chmelnycza; deinde vadit ad quosdam lapides Ygethk[ye vocat]os; inde ascendit ad fontem unum, ex quo emanat fluvius unus Lubo[czna] dictus, deinde vadit ulterius ad alpes ad unum lapidem dictum Fekethekye; deinde consequenter reflectitur ad meridiem per unum orom vulgariter brdo et deinde persaltat per pothok. Rewcze dictum et econverso transsit per unum orom ad lapidem Wryczeke dictum; inde consequenter reflectitur ad occidentem ad Keressthesshawass vocatum; et inde reflectitur per semitam, per quam itur ad Bystryczyam Zoliensem et tendit ultimo ad prescriptum lapidem Wrathnycza nominatum et ibi terminatur. - Az eredeti oklevél és két korai átírása ugyanazt a határjárást tartalmazza, míg az 1454-i átírás ettôl lényegesen eltér. Ez önmagában is szerfelett gyanússá teszi ezt az átírást. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a túróci konventnek ez év augusztusában kiállított oklevelei sokkal érettebb kiállítási módot, gyakorlottabb írást mutatnak, ráadásul a határjárás szerkezete is több helyen eltér a III. András korára már kialakult megoldástól, akkor biztosra vehetjük, hogy az 1454-i átírás közelkorú hamisítvány. - Hazai okmt. VI. 325. (1287-i szöveg.) - Regeszta forrása: Publikált regeszta (Borsa Iván): Justh 5. TURÓCI KONVENT