Histropoli, hic Posonii. 28. die Septembris. Mátyás király bizonyítja, hogy midőn Fehérvárott megkoronázták, a régi idők szokása szerint eléje járultak az ott megjelent prelátusok, bárók és nemesek, és arra kérték őt, hogy az országot tartsa meg régi szabadságában és a különböző fizettségektől, amelyekkel a koronázás előtti zavaros időkben sujtották őket, mentesítse őket. Erre nézve eddig is bírták ígéretét, mert amikor visszatért Morva- és Csehországból, ahol az egész nyarat töltötte, harcolva és sulyos csatákat viva a hereticus huszitákkal szemben, visszatérve minden megyéből néhány nemest, azok előtt kijelentette, hogy szükséges volna e hereticus husziták leverése és kiirtása, akik már annyi véráldozatot követeltek a haza fiaitól; és midőn arról tárgyaltak, hogy ez mily sokba kerülne, de viszont mily nagy haszna származnék ebből az országnak, az egybegyültek megindultan jelentették ki, hogy a kath. vallás ügyében ennyire fontos dologban önként ajánlanak fel erre a célra bizonyos subsidiumot. Kijelentette, hogy nem akar tőlük ssemmiféle eddig szokásban nem lévő pénzt behajtani és szabadságukon nem akar semmiféle csorbát ejteni. ”Et hec promittimus verbo nostro regio.” Az oklevél alján: Et nos Stephanus, cardinalis ecclesie Colocensis et Bacsiensis, Johannes Strigoniensis, apostolice sedis legatus natus, archiepiscopi, Johannes Agriensis, alter Johannes Quinqueecclesiensis, Albertus Verprimiensis, Demetrius Jauriensis, Vincentius Vaciensis, Johannes Chanadiensis ecclesiarum episcopi, Michael Orzag de Gwth, regni Hungarie palatinus, Nicolaus de Uylak, comes perpetuus de Thelenglak, Emericus de Zapolya, comes terre Scepusiensis, Nicolaus Chupor de Monozlo et Sigismundus Groff de Bozin. MÁTYÁS 1 KIRÁLY