Ulászló király jelenti, hogy a Miskolcon lakó összes mészáros mesterek néhány megbízottjuk útján jelezték előtte, hogy mesterségük gyakorlását bizonyos szabályok szerint, confraternitás ”sive Ceha” formájában szeretnék gyakorolni Isten és a Bold. Szűz tiszteletére, a maguk és a város javára. Kérték, hogy ezeket a szabályokat erősítse meg és privilegialis alakban adja ki a számukra. Ezek a következők: Egyetlen mészáros mester a vágásra szánt időben ne vághasson többet, mint a többiek. Nem lehet mészárszéke az olyan mészárosnak, aki nem tud sajátkezűleg vágni. Csak az lehessen közülük mesterré, akit a mesterek összessége tesz meg ilyenné. Az összes mesterek évenként egyet vagy kettőt maguk közül a céh mestereivé vagy vezetőivé választanak, akik a város bírájának a kezébe esküt tesznek, hogy a társaásg azaz a céh minden ügyét hűségesen fogják kezelni és annak a szükségleteiről - amennyiben az rajtuk múlik, gondoskodni fognak és ha azt látják, hogy a társaságot valami veszedelem fenyegeti, amelyet saját maguk nem háríthatnak el, kötelesek azt a város bírájának a tudomására hozni, hogy annak a segítségével gondoskodjanak az orvoslásról. A mészáros mesterek közt előforduló vitás kérdést elsősorban nekik kell elsimítaniok vagy eldönteniök és csak ha döntésükkel valamelyik fél nincs megelégedve, fordulhatnak jogorvoslatért a város bírájához. A mészáros mesterek kiválaszthatnak a miskolci plébániai templomban egy oltárt és ahhoz az oltárhoz kereshetnek egy megfelelő, buzgó papot, aki naponként vagy hetenként - aszerint amint vele időben és salariumban meg tudnak egyezni - mutat be részükre szentmise - áldozatot és imádkozik a céh minden tagjának a lelkiüdvéért. - A király látva a céh nemes céljait és vallásos érzületét, amennyiben e szabályok Miskolc város közjavát is szolgálják, megerősíti azokat és titkos pecsétje alatt kiadja. – Regeszta forrása: OL regeszta. ULÁSZLÓ 2 KIRÁLY