Ulászló király bizonyítja, hogy a minap venerabiles plebani: Jacobus Kolosvariensis et Georgius de Benyew azt a bejelentést tették előtte, hogy midőn mint a pápai széktől delegált bírák szerepeltek abban a perben, amely folyt egyrészt Kewrews-i Zsigmond és Péter mester, vitricus ecclesie Sancti Petri de Samson, aki mint az illető egyház megbízottja szerepelt, mint actorok, másrészt Kewrews-i Mihály és János között az illető egyháznak ajándékozott bizonyos javak és jobbágyok felett és az ügyben a jogrend szerint már a bizonyítási eljárásig jutottak, akkor az actorok az ügyet el akarván odáztatni, felkeresték Zapolya-i Istvánt, Szepes földjének örökös comesét, Magyarország nádorát, aki előtt a dolgot nem a valóságnak megfelelően adván elő, kieszközölték tőle a halasztó oklevelet és azt bemutatták előttük, mint bírák előtt. Mikor a nevezett Mihály és János ez ellen kifogást emeltek, azt mondván, hogy a halasztó oklevelet hazug bejelentés alapján állíttatták ki, a bírák pedig kijelentették, hogy mivel az ügy teljesen egyházi vonatkozású, abban ők az illetékesek, de amikor az ügyet tovább folytatták, az actorok a nádortól újabb oklevelet eszközöltek ki, ahol a nádor őket mint bírákat arra szólította fel, hogy a prelátusok és bárók részére legközelebb tartandó congregatio generalison személyesen vagy procuratoraik útján kötelesek előtte megjelenni, mivel rendelkezését hajtották végre. De mert arra a congregatio generalisra Erdély nemeseit nem hívták meg és a bírák a terminust sem tudták, mindamellett küldtek oda megbízottat, de az idejére nem érkezhetett oda, ennek ellenére az ország ítélőbírái ellenük mint makacsok ellen súlyos ítéletet hoztak, mely szerint birtokaiktól megfosztatnak és homagiumként 200 forintban marasztaltatnak el a nevezett Zsigmonddal és Péterrel szemben. A bejelentés után arra kérték a királyt, oldozza fel őket a makacskodás bűne alól és a homagium fizetése alól mentse fel őket. A király abból indulva ki, hogy a tárgyalt ügy nem világi, hanem egyházi törvényszék elé tartozik és hogy nem tagadták volna meg a megjelenést, ha a hely és idő körülményei nem gátolták volna őket, azért felmenti őket mind a makacsság bűnétől, mind a homagium megfizetésétől; mégis azt akarván, hogy a nevezett Zsigmond és Péter, ha magukra nézve sérelmesnek találják a felmentést, az ellen a törvényes bíró előtt keresetet indíthatnak és a delegált bíróság által hozott ítéletnél sem szabad megtagadni a fellebbezés lehetőségét. Épp azért meghagyja híveinek: reverendo in Christo patri domino Dominico ecclesie Waradiensis episcopo, personalis presentie nostre locumtenenti, továbbá a nevezett nádornak és Wyngarth-i Gereb Péter comesnek mint országbírónak, Belthewk-i Dragfy Bertalannak, Erdély vajdájának meg helyetteseiknek, azonkívül az ítélő mestereknek és az ország bármely más bírájának, egyháziaknak és világiaknak egyaránt, hogy a nevezett két plébánost: Jakabot és Györgyöt ne merjék a nevezett homagium vagy a makacsság címén ítélőszékük elé vonni, vagy azok miatt személyükben vagy vagyonukban őket zaklatni. - Regeszta forrása: OL regeszta (Szilágyi hagyatékból). ULÁSZLÓ 2 KIRÁLY