Visegrád. 12. d. oct. Johannis Bapt. in Vyssegrad. Pál országbíró előtt hosszú időn át per folyt a veszprémvölgyi apácák (proc.: Bulchu fia Ágoston), mint felperesek, valamint Gyepus-i Leurenche fia Tamás fiai, Miklós és János és Leurenche fia Beke (proc.: Echyp-i István, Meneke-i Bene fia János, Noztuph-i Miklós és Chatar-i János), mint alperesek között. Az apácák azt állították, hogy Leurenche fiai jogtalanul elfoglaltak egy két aratnum területű földdarabot az ő Veszprém megyei Podrugh/Pudrugh nevű birtokuk területén, az alperesek ezzel szemben azt állították, hogy a vitatott két aratnum területű föld az ő Pudrugh nevű birtokukhoz tartozik. Állításuk mellett azzal érveltek, hogy Veszprém megyében több Pudrugh nevű falu is van. A vitatott birtokrész határait a fehérvári káptalan írta le 1341. április 15 és május 1 között keletkezett jelentő levelében. A felek többszöri halasztás után 1341 és 1342 között I. Károly király előtt ígéretet tettek arra nézve, hogy perüket arbiterek döntése elé bocsátják, azonban erre nem került sor, mivel az I. Károly király pecsétje alatt kiadott kötelezvénylevél hitelességével kapcsolatban kétség merült fel, lévén, hogy az oklevél pecsétje megrongálódott. Többszöri halasztás után az apácák procuratora bemutatta az országbíró előtt Kálmán király 1190-i (helyesen:1109-i), Szent István király adományai megerősítő alapítólevelét, az alperesek azonban nem tudták oklevéllel igazolni birtokjogukat. Az országbíró és a név szerint említett országnagyok ennek ellenére elrendelték, hogy az apátnő és rendtársai esküvel is igazolják állításaikat. Az apácák az esküt a székesfehérvári káptalan 1346. március 29 után keletkezett oklevelében foglaltak szerint letették. Az országbíró megparancsolta a fehérvári káptalannak, hogy az eskütétel után végezze el a birtokrész határjárását és iktatását, figyelmen kívül hagyva az alperesek tiltakozását, és egyúttal örökös hallgatásra ítélve őket. A káptalan a határjárás és iktatás megtörténtéről 1346. június 11 és július 1 között keletkezett oklevelében tett jelentést. A felek az országbíró előtt kölcsönösen úgy nyilatkoztak, hogy az országbíró ítéletét elfogadják, ezenkívül az apácák mentesítették az alpereseket a per folyamán nekik okozott összes károk következményei alól. - Eredeti (és egy XIX. századi egyszerű másolat), hártya, (papír, 8 lap), lila-sárga selyemzsinóron függőpecsét töredéke. Kiadva: AO. IV. 612. - Regeszta forrása: OL regeszta (Trostovszky) PÁL ORSZÁGBÍRÓ