A DL 22747. sz. oklevél magyar fordítása. Mi Uriel prépost és a többi testvérek, kik a Boldogságos Szűz Mária turóci monostorában élünk üdvös életet az Urban, jelen levelünkkel tudtul adjuk jelezve mindenkinek, akit illet, hogy egyházunk mindkét Slecz nevű birtokán élő, előrelátó férfiak: János bíró, továbbá Belauicz Simon és Lampertowicz Máthé nevű esküdtek a saját és az ugyanazon birtokainkon élő népeink és jobbágyaink egész közössége nevében és személyében színünk elé járulva, alázatosan és álhatatosan igyekeztek bennünket kérlelni, amint az elmúlt időkben is gyakran kérleltek bennünket arra nézve, hogy mivel az előző prépostok és testvérek és következésképpen általunk is időről-időre közéjük helyezett gazdatisztek különféle zaklatásokkal, néha verésekkel és sebekkel is illették őket és elviselhetetlen bírságok kirovásával merték őket elnyomni ugyannyira, hogy többen közülök, nem lévén képesek mindezeket elviselni, azokról a birtokokról más földesurak birtokaira költöztek mint állandó tartózkodási helyre és néhányan azon lakók közül, hacsak a fentiek orvoslása szempontjából nem történik megnyugtató intézkedés, jelenleg is szándékoznak onnan eltávozni, miáltal azok a birtokok pusztulásra lennének kárhoztatva, kérték tehát, hogy ezentúl ne tegyünk föléjük gazdatisztet, úgyszintén azokat a földeket, amelyeket egyházunk részére szoktak felszántani és bevetni, továbbá a réteket is felosztva köztük adjuk át nekik az általuk ebből kifolyólag teljesítendő pénzfizetés ellenében; azonkívül a szokásos évi ajándékokat is, amennyiben azoknak meg nem adása és a kolostorba való vitele a nagy távolság miatt nem csekély bosszantást, sőt néha kárt is okozott nekik, kegyeskedjünk hasonlóképen készpénzfizetésre átváltoztatni. - Mi tehát óhajtván, hogy azon birtokainkat népek sokasága ékesítse és hogy azokat a pusztulástól megmentsük, ezen embereknek - mint mondottuk - régtől fogva ismételten alázatosan előterjesztett kérelmét jóindulatúlag meghallgatván, elhatároztuk, hogy többé nem nevezünk ki azon lakók közé gazdatisztet, azonkívül az ottani szántóföldeket és réteket, sőt az ott lévő malmot is annak minden jövedelmével és az évi összes szokásos ajándékokat, továbbá a bírságoknak bármilyen nemét, ítéljék meg azokat bármilyen perben, bármilyen címen és bármilyen ügyben, átadjuk nekik, magát a gazdatisztet pedig elvisszük tőlük és újra kijelentjük, hogy a szántókat, réteket és a malmot annak minden haszonvételével, továbbá az évi ajándékoknak minden fajtáját és a bírságoknak minden nemét egyházunk azon népeinek és jobbágyainak adjuk, ajándékozzuk és ezen levelünkkel átírjuk oly feltétel mellett, hogy az ezen birtokainkon lakó népeink és jobbágyaink bér gyanánt évenként 100 (száz) forintot kötelesek nekünk illetőleg egyházunknak adni és fizetni királyi pénzben, még pedig három terminusban: Szent Mihálykor, karácsonykor és Szent Györgykor 33-33 forintot, a fennmaradt egy forintot pedig pünkösdkor, amikor csekély ajándékkal is kedveskednek, amellyel a földesúr iránti szeretetüknek adnak külső kifejezést. Azt a telket illetőleg udvart azonban, amelyen eddig a gazdatiszt lakott, fenntartjuk magunknak és egyházunknak. Mindezek bizonyságául jelen oklevelünket adtuk nevezett népeinknek és jobbágyainknak. Adatott ezen levelünk az Úrnak 1516-ik évében, Szent Scholastica szűz és vértanú ünnepén (febr. 10.)– Regeszta forrása: OL regeszta TURÓCI KONVENT