(Garig. fasc. 8. nr. 1.) ”Iohannes Coruinus Lipthouie dux ac regnorum Dalmacie, Croacie et Sclavonie banus” előtt Bekethyncz-i Beke fia Miklós leánya Anna leánya Margit leánya Zsófia, Tharnowcz-i Mátyás felesége, mint felperes, felszólította a ”sub Garygh”-i pálosokat, hogy adják vissza neki a zálogösszeg fejében azon, Bekethyncz faluban levő három jobbágytelket, amelyeket nagyanyja, Anna, nővérének, Margitnak 15 aranyforintért elzálogosított s egyszersmind felmutatta a csázmai káptalan 1439. júl. 21-i oklevelét is. (L. ezt 274. sz. a.) Az alperes szerzetesek elismerik, hogy a három jobbágytelek valóban náluk van, hangoztatják azonba, hogy vicariusuk csak most jött ”in vicariatum eiusdem claustri” s a kolostor birtokviszonyait egyáltalán nem ismeri, az ügy pedig a jelen oktávális törvényszak megkezdése előtt a szerzetesek tudomására sem jutott. A bán ítéletében az alpereseket kötelezi, hogy vízkereszt oktáváján mutassák be a zálogbavételről szóló oklevelüket, minthogy ”cause factum iurium possessionariorum inpignoraticiorum tangentes in primo tantummodo responsionis termino finaliter decidi solent et terminari”; hasonlóképpen mutassák fel a ”littere expeditorie”-t is, ha azzal rendelkeznek, ”si et in quantum ipsa expeditoria caucione uti voluerint, extunc medio tempore infra scilicet terminum ipsarum octavarum festi epiphaniarum domini penes se legitime evocari facere debeant et teneantur”. A felperes ügyvédje: Godesna-i István, az alpereseké: Buthkafeld-i Szaniszló. - Az oklevél Turocz-i Bernát és Alap-i Boldizsár al-bánok s körösi comesek pecsétjeivel erősíttetett meg és vízkereszt oktávájának 25. napján adatott ki. Papíron, zárlatán két viaszpecsét nyomával. 1504-02-13 után. ”Crisii.” - Regeszta forrása: Publikált regeszta (Mályusz Elemér): LK 13 (1935) 262 KORVIN JÁNOS HERCEGKORVIN JÁNOS DALMÁT BÁNKORVIN JÁNOS HORVÁT BÁNKORVIN JÁNOS SZLAVÓN BÁN