(Bakva, nr. 4.) Zsigmond király előtt ”in congregacione nostra generali universitatis nobilum Crisiensis et de Vereuche comitatuum feria secunda procima ante festum beati Valentini martiris Crisii celebrata, Dominicus sartor noster” panaszt emelt, hogy Iwelouch-i Péter fiai László és Miklós visszafoglalták tőle azokat az Iwelouch-ban lévő birokrészeket, amelyeket hűtlenségük miatt elveszítve ő nyert adományul a királytól. A bevádoltak előadják, hogy ők annak idején hűtlenséget fiatal koruk miatt sem követhettek el s Cillei Hermann 1406-i oklevelével igazolják, hogy ők jogosan vezettettek vissza birtokaikba. Miután a két megye szolgabírái és iuratus assessor-ai esküvel bizonyítják, hogy az Iwelouch-iak soha hűtlenséget nem követtek el, Zsigmond ”baronum ac dictorum iudicum nobilium et iuratorum assessorum ceterorumque procerum regni nostri nobiscum in ipsa congregacione nostra generali tribunal iudiciale consedencium quesito et assumpto consilio” érvényteleníti a Domonkosnak adott okleveleket, a birtokot Lászlónak és Miklósnak visszaítéli, Domonkost ”pro diffamia et denigracione ipsorum personarum Ladislai et Nicolai... in eorum homagiis utputa in singulis quinquaginta marcis denariorum, pro indebita vero impetracione iurium possessionariorum eorundem in emenda estimacionis ipsorum” s a birtok időközben élvezett jövedelmének megfizetésére ítéli. Hártyán, zöld-piros selyemfonálon függő kettős pecsét töredékével s két ugyanilyen selyemzsinórral, amelyekről a pecsétek hiányzanak. - Regeszta forrása: Publikált regeszta (Mályusz Elemér): LK 3 (1925) 103 ZSIGMOND KIRÁLY