(Szveticze, fasc. 2. nr. 3.) Miklós, Veglia, Zeng és Modrus comese bizonyítja, hogy amikor ”Thomam et Antonium Iwkowyht, familiares nostros racione et pretextu cuiusdam ville Zenkowch vocate in territorio nostro Osaly existentis qualiter, quove iure tenerent eandem usque nunc, requirebamus, ipsam ab eisdem recipere et iuri ac dicioni nostre applicare et anectere satagendo”, akkor ezek a zágrábi káptalannak a köztük és néhai Ande között létrejött egyezségről szóló oklevelével, továbbá Zsigmond király adománylevelével igazolták birtokjogukat, amelyekből azonban az is kitűnik, hogy a birtok után, miként ”ceteri nobiles comitatus Zagrabiensis ad camaram ipsius domini nostri regis mardurinas annuatim amministrare deberent et tenerentur, quas tamen nos de ipsa regia maiestate confisi licet ipsis renuentibus recipifecerimus et recipiemus, quos nos aput ipsam regiam maiestatem et ceteros quoscunque expeditos atque quitos promittentes facere volumus”. Elismeri tehát, hogy ők és utódjaik jogosan birtokolják a falut s biztosítja őket, hogy, ha őket vagy utódjaikat el akarná nyomni, akkor ezek ”absque aliqua nostra vel nostrorum successorum indignacionis sarcina et obieccionis casu ipsas mardurinas de ipsa iamdicta villa eorum ad camaram regiam dare et amministrari facere liberam et omnimodam habeant facultatis potestatem”. Olasz hártyán, zöld sodrott selyemfonálról függő pecséttel. ”in Osalio castro nostro.” - Regeszta forrása: Publikált regeszta (Mályusz Elemér): LK 6 (1928) 178-179 MIKLÓS VEGLIAI ISPÁNMIKLÓS MODRUSI ISPÁN