A kapornoki konvent bizonyítja, hogy eléje járult a pálos-rend szentpéteri kolostorának a vicariusa: Miklós testvér és a saját valamint a rend összes tagjainak a nevében tiltakozás formájában jelentette, hogy 1447-ben Capas ”dictus” Kelemen, az akkori Naghzenthpal-i plébános: Benedek és sok más tanu előtt az Aghegh nevü szőlőhegyen lévő szőlejét, amelyet keletről Zombor Ferenc, északról Zakal Márton szőleje vesz körül, a Szentpéter-en lévő házával egyetemben örök alamizsnaként a szentpéteri kolostornak adományozta olyképen, hogy amig felesége: Margit él, ő élvezze és használja azt a szőlőt és a házat, halála után pedig mind a kettő a kolostorra száll. Urának halála után Margit asszony egy másik szőlőt, amely csak őt illette, a Cherheg nevü szőlőhegyen, amely szőlőt keletről Lőrinc és Benedek szőlei, nyugatról pedig Chire Miklós szőleje határol, szintén a kolostorra hagyta minden más ingó és ingatlan vagyonával együtt, senkinek az ellenmondását sem véve figyelembe. Ha az urától hagyott szőlőt öregsége miatt maga már nem tudná müvelni, a kolostor még az ő életében birtokába veheti azt, de ez esetben kötelesek Margit asszonyt élelemmel és ruházattal ellátni. Erdeti, papir. Hátán töredezett pecsét. KAPORNAKI KONVENT  

Language: Latin