Kanisa-i László fiai: Miklós és László és ennek a Lászlónak a fia: Imre bizonyitják, hogy eléjük járult a szentpéteri /:de Sancto Petro:/ pálosrendi kolostornak a vicariusa: Miklós testvér: a konvent többi tagjaival együtt és panaszolva jelentette, hogy Nagzenthpal plébánosa: Kelemen a Miklós és László nagyapjától a kolostornak adott Szentpéter birtok népeit és jobbágyait mértéken tul terheli mindig nagyobb és nagyobb összegek követelésével, igy gyónásaik alkalmával minden telkes jobbágytól 11 dénárt követel, figyermekek keresztelésekor pedig minden személytől egy zoldanust, ami azelőtt sohasem volt szokásban, és ha nem fizetnek, akkor az egyik clericusa elveszi a kisdedek gyertyáját és fehér ruháját, a keresztszülőktől pedig a kalapot, kést és más egyebeket azok akarata ellenére. Ezen és ezekhez hasonló követelések miatt a klastrom népei egymásután távoznak el a birtokról, kérték a kegyurtól, hogy őrizze meg jobbágyaikat abban az állapotban, amelyben voltak, amikor nagyapjuk: Kanisa-i István királyi ajtónállómester a saját és utódainak a lelkiüdvéért Szentpétert nekik adományozta. A kegyurak, mivel kegyuri joguknál fogva kötelességük a kolostort és lakóit meg népeiket mindenféle jogtalanságtól megvédeni, papjaiknak és familiarisaiknak a tanácsát is meghallgatva ugy döntöttek, hogy 6 tisztes és istenfélő öreg jobbágy Nagzenthpalból és ugyancsak 6 tisztes és istenfélő öreg jobbágy Szentpéterről tegyenek eskü alatt vallomást arról, hogy a Nagzenthpal-i plébános milyen jövedelmeket kapott a szentpéteri hivektől, mikor István ajtónállómester a kolostornak adta azt a birtokot. A 12 ember megesketésére és kihallgatására három specialis káplánjukat választották ki: Josa Gereche-i plébánost, Márton Kanisa-i plébánost és Miklós Falkos-i plébánost, akik Szent György napján elmentek a szentpéteri kolostorhoz és Nagzenthpalról kiválasztották: Brictium Parvum, Dominicum Urbani, Anthonium ”dictum” Ag, Johannem Zakal, Paulum ... athay, Demetrium Kantibar, Zenthpeterből pedig: Laurentium sartorem, Andream Blasii, Paulum Derche, Valentinum Palich, Georgium Kosa, Johannem Petri, akik egyhangúlag bejelentették, hogy a plébánosnak a két helyről járó jövedelmei Kanisa-i István adománozása óta a következők voltak: vizkereszt vigiliáján, amikor szokás szerint a kereszttel házról-házra jártak, minden telkes jobbágynak egy dénárt kellett adnia; a nagyhéten, mikor gyónásaikat végezték, minden férfiu egy dénárt adott, minden asszony egy kenyeret; szüretkor minden nem helyben lakó jobbágy vagy tulajdonos, akiinek a Szentpál és Szentpéter szőlőhegyeken szőleje volt, egy-egy köböl borral adózott a plébánosnak. Amikor figyermekeket keresztelt, minden fiu után két csirke és négy kenyér járt neki. Amikor beteghez hivták az illető gyónásának a meghallgatására, a betegnek tehetsége szerint a plébános részére is kellett valamit hagyományoznia, mert ha nem tette, addig nem temettel el, mig 40 dénárt nem fizettek érte. Ezen vallomások alapján mint a kolostornak és népeinek a védői meghagyták Kelemen plébánosnak és utódainak, hogy Szentpéter lakóitól nem szabad többet követelniök, mint amennyit a 12 öreg eskü alatt bevallott, hogyha csak valaki önként nem ad neki többet. Ha a felsoroltaknál többet követelnének és a szerzeteseket azok miatt zaklatnák, az ő haragjukat vonják magukra és esetleg a plébániától való megfosztást, mert nem a hivek lelkiüdvével törődnek, csak az anyagiakkal. Döntésükről a szerzeteseknek és jobbágyaiknak oklevelet adnak saját pecsétjük alatt. Eredeti, papir; szakadozott és hézagos. A szöveg alatt zöldszinű pecsét nyoma. Kanizsai Miklós (László fia) magánKanizsai László (László fia) magánKanizsai Imre (László fia László fia) magán  

Language: Latin