Az országnagyok és a megyei megbízottak: Thomas titulo Sancti Martini in Montibus Sacrosancte Romane ecclesie presbiter cardinalis Strigoniensis et Gregorius de Frangepanibus Colocensis et Bachiensis ecclesiarum canonice unitarum archiepiscopi, ac Sigismundus Thwrzo Transsilvanensis, Georgius Waradiensis, cancellarius regius, Franciscus Jauriensis, Nicolaus de Chaak Chanadiensis, Nicolaus de Bathor Waciensis, Stephanus Nittriensis episcopi et Johannes Orzag electus Sirimiensis ecclesiarum prelati ac Bartholomeus prior Aurane, comes Dubicensis, item Emericus de Peren comes perpetuus comitatus Abawywariensis, regni Hungarie palatinus et judex Comanorum, comes Petrus comes de Sancto Georgio et de Bozyn, judex curie regie ac wayvoda Transsilvanus, JOhannes de Zapolya comes perpetuus terre Scepusiensis, dux Laurentius de Wylak, Josa de Som, comes Themesiensis ac partium inferiorum capitaneus generalis, Blasius de Raska thavarnicorum, Moises Bwzlay de Gergellaka janitorum, Georgius de Bathor agazonum, MIchael de Palocz pincernarum, Johannes Podmanyczky de Podmanyn cubiculariorum regalium magistri, Anthonius de eadem Palocz, Franciscus comes de predictis Sancto Georgio et de Bozyn, Georgius de Kanysa banus Nandoralbensis, Johannes Beryzlo regni Rascie dezpotus, Stephanus de Thelegd thesaurarius regius, Johannes Bebek de Pelsewcz, Georgius Dragffy de Belthewk, Thomas Zechy de Felsewlyndwa, Michael Orzagh de Gwth, Franciscus de Hederwara, Stephanus Rozgony de Monyoros, Johannes de Homona, Sigismundus de Lossoncz, Georgius comes de Merzyn, Andreas Both de Bajna et Franciscus Balassa de Gyarmath regnorum Dalmatie, Croatie et Sclavonie bani electi, Johannes Pethew de Gerse janitorum reginalium magister, Johannes Tharczay Siculorum, Ambrosius Sarkan de Akoshaza Posoniensis comites, Michael de Chak, Johannes Banffy de Lossoncz – barones, necnon Barnabas Belay Zewriniensis, Georgius More de Chwla Nandoralbensis, Nicolaus Kende de eadem Chwla de Sabacz bani, Marcus Horwath de Kanychacz castellanus castri Budensis, Emericus Thewrek de Ennyngh, Michael de Pakos, Martinus Czobor de Czoborzenthmyhal, Michael de Zob, Paulus de Magh vicepalatinus, Ludovicus Zerechen de Mezthegnyew vicejudex curie regie, magistri Johannes de Ellewelgh palatinalis, Stephanus de Werbewcz judicis curie regie et partium regni Transsilvanarum, Matheus de Mezyghyan et Franciscus de Marocha personalis presentie regie majestatis prothonotarii, necnon Michael Emrehffy de Zerdahel, Andreas literatus de Bancha comes Chongradiensis, Osvaldus Korlathkewy castrorum Thatha et Comaroniensis castellanus. Nicolaus Zolyomy de Albews, Nicolaus Zekel de Kewend, Ladislaus de Kyswarda, Nicolaus Haghmasy de Berekzo, Albertus de Pakos, – Item Stephanus Kesserew de Gybarth, Ladislaus de Zenthpether – de Walko, Franciscus Herczeg de Zekchew, Stephanus Esthwanffy de Kysazzonfalwa, JOhannes Byka de Theremhegh, Georgius Orbonaz de Krassofew, Leonardus Dacho de Ewr – de Baranya, Stephanus de Korothna, Johannes Fanchy de Gordwa, Ladislaus Lenghyel de Thothy, JOhannes Kalman de Inakod – Simigiensis, Franciscus Bidi de Gyewrghy, Paulus et Nicolaus de Dombo, Georgius Zerechen de Mezthegnyew, Nicolaus de Morga – Tholnensis, Thomas de Arthand, Nicolaus de Thorda, Michael de Thold, Johannes de Bayon, Nicolaus de Mochtho – Bihariensis, Georgius de Kerechen, Blasius de Chan, Andreas Kaczer de Lak – Zaladiensis, Gregorius de Sywthke, Ladislaus Sybryth de Zarwaskend – Castriferrei, Franciscus de Esegwar, Georgius de Hozywthoth, Lazarus de Hathhalom, Johannes de Ayka – Wesprimiensis, Stephanus Chaky, Michael Loranth – Soproniensis, Georgius de Nema, Blasius Lygandy – Jauriensis, Georgius de Illeshaza, Ludovicus de Kemend – Posoniensis, Gregorius Erdews – Albensis, Johannes Meghy sedis Solth, Johannes Balagy de Fywr, Johannes Was de Wasdynnye – Comaroniesnis, Clemens Rosen – Thrinchiniensis, Matheus de Kwbyn – de Arwa, Christophorus Tarnoczky – de Sarmasag, Thomas de Bewnye- Zolnok mediocris, Jeronimus de Ilswa – de Krazna, Melchior de Parlag, Clemens Dersy de Pethry – de Zabolch, Sebastianus et Petrus Abramfy de Gerla, Ladislaus de Ladan – de Bekes, Ladislaus Was de Gyalw, Philippus de Banrewe, Jonannes de Wesen – Zolnok exterioris, Bernaldus Lepes de Waraskezy, Andreas Horwath – de Zarand, Anthonius Dersy de Pethry – de Zarand, Barholomeus Pathochy de Kechkemeth, Petrus de Rawazd, Nicolaus Akos de Kezy, Stephanus Kewnther de Iwanhaza – Orodiensis, Ladislaus de Thelegd, Gregorius Mako de Makofalwa, Lucas de Kwtas – Chanadiensis, Ladislaus de Gyarmath – Themesiensis, Bartholomeus Kerey – de Thoronthal, Michael de Kenderes, Franciscus Zolthay – Bachiensis, Andreas Peres, Johannes de Dorozlo – de Bodrog, Gregorius de Docz, Gregorius Pesthyeny de Marthonos, Stephanus de Sywynhaza – Chongradiensis, Nicolaus de Zalnathach, Sigismund Kaczky – de Posega et Michael Pethnawyth – de Orbaz comitatuum predicti regni Hungarie nobiles proceresque et primores a király rendeletére Szent Mihály ünnepén Rakos mezején összegyülekezvén tudtul adják, hogy szem előtt tartva az országnak romlott állapotját és sok-sok szükségletét és meg akarván azt a végső pusztulástól menteni, nem kímélve sem fáradtságot, sem költséget a bajok orvoslásához, mindennek a főokozójául azt találták, hogy ez az ország ”sepenumero ab alienigenis et forensibus dominis extitit gubernatum” Thwrocz, Thomas Thornay – Lypthoviensis, Georgius Mysczynczky – Zoliensis, Stephanus Mariasy de Markosfalwa, Georgius Therney – Scepusiensis, Gregorius Forgach de Ghymes, Benedictus de Thapolchan, Michael de Salgo – Nittriensis, Ladislaus de Kalna, Georgius Baranyay – Barsiensis, Blasius de Saag, Osvaldus de Zantho, Georgius Radnolth de Theryen, Sigismundus de Karthaly de Nempthy – Newgradiensis, Paulus de Kowar, Georgius Moczkos de Nyenye, Ladislaus de Chehy, Johannes Bakos de Osgyan – Honthensis, Nicolaus Etheley de Sywl, Michael Kenderesy de Gyal, magister Adam de Horwathy – Pesthiensis, Stephanus de Thab, Gaspar Czyko de Pomaz – Pilisiensis, Franciscus de Bazthew – Strigoniensis, Johannes et Dominicus de Paztho, Gallus de Bellyen – Hewesiensis, Johannes de Chethnek, Nicolaus Loranthffy de Serke, Franciscus de Rymazeech, JOhannes de Feled – Gewmeriensis, Franciscus Gywlaffy de Kaza, Stephanus de Rechk – Borsodiensis, Petrus Thwrzo de Bethlenfalwa, Ladislaus de Fanchal – Abawywariensis, Christophorus de Pan, Georgius de Chap – Zempliniensis, Matheus de Zwynya, Sebastianus de Segne – de Saros, Dominicus Dobo de Rwzka, Nicolaus de Ztrythe – de Wngh, Ladislaus Jakchy de Kazon, Blasius de Namen, Martinus de Darocz – de Bereg, Georgius de Wyhel, Nicolaus de Bewken de Wgocha, Johannes Gethees, Johannes Berthway – Maramarosiensis, Bartholomeus de Chahol, Georgius de Gathal, Johannes Scepesy – Zathmariensis, Nicolaus akik ahelyett, hogy ennek a szittya népnek a szokásait és erkölcsét igyekeztek volna megismerni, csak a saját érdekeikkel törődtek és ezt, az ősőktől vérrel szerzett és az utódoktól vérrel fenntartott országot magára hagyták, úgy hogy Rama, Servia, Galicia, Lodomeria, Bulgaria és Dalmatia elvesztek és mellettük sok más erődítmény is idegen kézre került, úgy hogy már attól kell félni, hogy az ellenségek magára az ország szívére is támadnak. Ezek mind elmaradhattak volna, ha ez a nép a saját véréből választ magának királyt, amint II.Endre, Lajos és Mátyás példái mutatják, amikor e szittya népnek a híre és dicsősége messze országokra is kiterjedt, míg az idegen vérből származottak ”non solum huio regno periculo fuere, verum etiam ut hostes interdum sevissimi intra viscera regni crudeliter grassati probro maximo gentem hanc affecerunt”. Hogy ez meg ne ismétlődjék, ha netalán Ulászló király, aki őket a legnagyobb szabadságban őrizte meg, fiutód nélkül találna meghalni, mivel nincs egyetlen más nép, mely ne a saját véréből választana magának királyt, ők is egyhangúlag elhatározták, hogy ”amodo deinceps quotiescumque et quandocumque hoc regnum principe et rege orbabitur, nullique heredes masculini de jure atque consuetudine ejusdem regni succedere debentes superstites permanserint, extunc de cetero in perpetuum nullum penitus extranearum nationum cujuscumque lingue existat, in regem nostrum eligemus, sed tantummodo Hungarum”, még pedig mindig a Rákos mezején és nem másutt. És nehogy emiatt az ország lakosságát, különösen a végeken lakókat az ország elfoglalására áhítozó ellenségek elnyomják, egyhangúlag megígérték és esküvel fogadták, hogy személy szerint és összes embereikkel a megtámadott részek segítségére sietnek, sőt szükség esetén valamilyen felkelnek és egészen addig fognak harcolni, míg az ellenséget ki nem űzik. Akik adott esetben másképp viselkednének, ”jugo perpetue servitutis et rusticitatis subjecti reatus ipsorum penam lugeant sine fine;” Az országnagyok valamennyien címeres pecsétjüket nyomták az oklevélre, a nemesek nevében pedig az oklevelet sigillis Emerici de Peren comitis et palatini ac comitis Petri judicis curie regie et wayvode Transsilvanensis authenticis communiri fecimus. – A szöveg alatt az említett papírfelzetes rány.pecsétek; legtöbbje már nem ép – Hártya – Regeszta forrása: OL regeszta