Posonii. vicesima die Maii. Ulászló Magyarország és Csehország királya, továbbá Máthé Sancti Amgeli diaconus cardinalis Gurcensis, Salzburgi coadjutor, Miksa császár italiai helytartója és a jelen ügy letárgyalására megbízott külön kiküldöttje jelentik, hogy gondoskodni kívánván a keresztény világ békéjéről, nyugalmáról és jólétéről, amelynek a megdöntésére törekszik a pogány ellenség, békés megegyezésre jutottak a következő pontozatokat illetőleg: A császár, Ulászló magyar és cseh király – Zsigmond lengyel király jelenlétében nyélbeütik az eljegyzést mindkét házasságot illetőleg a császár és a magyar király gyermekei, illetőleg az előbbinek az unokái között. A császár megígéri unokájának: Ferdinandnak Annával való eljegyzését, amit a szerződéstől számított egy éven belül Ferdinand jóváhagy és ratifical. Ezen egy éven belül a császár és a magyar király megállapodnak a házasság megkötésének és végrehajtásának az időpontjában: addig Annát adját át nevelésre a császári házhoz Austriába, hogy ott együtt nevelődjék a császár leányával: Máriával. Ha a jelzett terminusra a házasság nem jönne létre, a császár kárpótlásul 300,000 magyar forintot fizet Annának, Ulászló magyar és cseh királynak és fiának: Lajosnak, amely összegnek a biztosítására leköti összes családi ékszereit = iocalia patrimonialia, amelyek valorem unius milionis auri is elérik és azokat letétbe helyezi apud provinciales Austrie, akik megfelelő kötelezvényt adnak erről Annának és Ulászlónak, a letétből azonban a 300,000 magyar forintnak megfelelő értéken felüli részt ki lehet váltani. A házasság létrejöttekor ez a kötelezvény értékét veszíti. Mindezt Austria országnagyjai és rendei, továbbá szabad városai becsületszavuk mellett magukra nézve kötelezőnek ismerik el, akiket a császár ebben az egy esetben felment minden alattvalói hűségtől, ha a fentieket nem teljesítené. A provinciales Austrie a 300,000 magyar forintnak a kifizetését nem odázhatják el két évnél továbbra, ameddig vagy a 300,000 forintot, vagy magukat az ékszereket kell átadni Annának és Ulászló magyar királynak és fiának: Lajosnak, még pedig Pozsony várában: akik a pénzt vagy az ékszert viszik, akár gyalogosok, akár lovasok, a 200 főt meg nem haladhatják. Ha közben, a házasság végrehajtása előtt, meghalna a vőlegény, legyen az akár Ferdinand, akár a helyettese: maga a császár, az esetben is Annának egy éven belül 100,000 magyar forintot kell fizetniök, vagy helyette a megfelelő értékű ékszert átadniok és miután a jelzett összeget kifizették, Annát a legnagyobb tisztelet megadása mellett egész kíséretével és minden értékükkel Pozsonyba vagy Znoymba kell kísérni. Jegy- és nászajándék címén Anna részére 200,000 forintot kell biztosítani, de ezt a házasság megkötésekor nem kell kifizetni, hanem a kifizetés arra az időre marad, midőn Lajos király is megtartja az esküvőjét Máriával, amikor az egyik adós a másikat kiegyenlíti, úgy hogy sem Magyarország, sem Austria nem lesz kénytelen azt a 200,000 forint nászajándékot kifizetni, viszont az összeget mindkét menyasszony részére biztosítani kell egész életük tartamára, úgy hogy az évi húsz vagy huszonöt ezer forintnyi kamatot megkaphassák, azért meg kell jelölni a várakat és a városokat, amelyekből ez az összeg befolyik. Ha valamelyik menyasszony a házasság megkötése előtt meg találna halni, az életben maradtnak a házasság megkötése után a 200,000 dost meg kell adni. Épp úgy, ha valamelyiknek az ura hal meg és ő nem akar újra férjhez menni, a jelzett dost akkor is ki kell a részére fizetni. Ezt a szerződést Ulászló király és a császár megbízottja: Máthé megkötötték a lengyel király, továbbá a császár, a magyar király és a lengyel király tanácsosainak a jelenlétében. A lengyel király mint harmadik fél megerősíti azokat, a magyar király királyi szavával, Máthé pedig sub bona fide jóváhagyja. Eredeti, hártya, két függő pecsét. Sigismundus rex subscripsit (Ulászló nevében), Matheus cardinalis m. p. – Regeszta forrása: OL regeszta