Ulászló király az erdélyi sókamarák comeseihez: Tharczay Jánoshoz és Prol Miklóshoz. Panaszolta előtte Sombory Péter, hogy Ewrmezew nevű birtokán, a Zamos folyó mellett, Dees királyi város közelében van egy hídja, amelyen keresztül járnak és vonulnak szekereikkel együtt a királyi só összes vásárlói és szállítói, amely hídnak a fenntartását illetőleg ő úgy rendelkezett, hogy elődjei, a boldog emlékű magyar királyok intézkedése és gondoskodása módjára adjanak a címzettek a nevezett exponensnek évenként 150 Ft értékű sót a király számlájára, de ők nem törődve a királyi meghagyással a sót nem adták ki az exponensnek, aki így a hidat nem tudta helyreállítani és az a vizek áradása és a jégzajlások miatt már teljesen tönkrement, aminek következtében viszont a királyi só szállítása szünetel, amiből kifolyólag nemcsak a király a maga személyében szenved kárt, hanem az egész országra is nagy veszteség származik. Mivel tehát a híd helyreállítása a fenti okok miatt szerfelett szükséges, viszont annak a helyreállítása a király évenkénti hozzájárulása nélkül nem történhetik meg, azért ő király-elődjei intézkedését és a híd fenntartásáról való gondoskodást a só adományozása révén nagyon is megfelelőt és szükségeset régi érvényében akarja fenntartani, meghagyja tehát a címzetteknek a legszigorúbban, hogy a jelzett 150 Ft-értékű sót évenként szolgáltassák ki az exponensnek a Dees-i sókamarából a király számlájára. Rendelkezése szól az erdélyi sókamara jövendőbeli comeseinek is. - Hártya - Függőpecsét – Regeszta forrása: OL regeszta ULÁSZLÓ 2 KIRÁLY