in Sancto Emerico. Octavo die octavarum festi b. Georgii martyris. Péter erdélyi alvajda a kolosmonostori konventhez. Midőn az elmúlt mindenszentek nyolcadán (1366. november 8.) magistri Johannes de Kykulleu, Nicolaus de Ozd et alter Nicolaus de Zonuk archidiaconi et canonici ecclesie Transilvane megfelelő ügyvédvalló levéllel eléje járultak és bemutatták a konvent idéző levelét, mely in octavis festi b. Michaelis arch. (október 6.) kelt, formam possessionarie reambulationis, contradictionis et citationem in se continentes, jelezve, hogy a káptalan keresete abban az oklevélben bennfoglaltatik, abból megtudta, hogy midőn a nevezett káptalan accepto Johanne filip Benedicti de Jara, homine nostro et Henrico fratre, custode ecclesie vestre feria secunda proxima ante octavas festi b. Michaelis arch. (október 5.) kiszállt a káptalan Chergeud nevű birtokához és meg akarták azt határolni az Egrus-i apát és ottani népek Morena nevű birtoka felől, akkor Miklós és egy másik Miklós, az Egrus-i apát bírája, Morena népének a nevében nem engedélyezte a határjárást, amiért a vajdai ember ugyanazon a napon Alardus apátot a káptalannal szemben Mindenszentek nyolcadára az alvajda elé idézte. – A megjelent főesperesek kérték az ellentmondás megindokolását. Erre Johannes dictus Berzethe Alardus apát nevében azt válaszolta, hogy az apát a káptalant nem a saját határaiban tilalmazta, hanem azért, mert nagy részt akart elszakítani az ő Morena nevű birtokából és azt Chergeudhoz akarták csatolni. A tulajdonjogra nézve oklevelei vannak, melyeket adott terminuskor kész bemutatni. Evvel szemben a nevezett főesperesek: János, Miklós és a másik Miklós úgy érveltek, hogy a vitás terület miatt törvényes úton már többször perbe idézték az apátot, de az apát az ügy tárgyalását mindig elhalasztatta. Ezt három idéző levéllel, egy, a királyhoz küldött jelentéssel, mely szólt ad diem dominicum post f. bb. Philippi et Jacobi apostolorum, azonkívül három ítélő-levéllel, amelyek egyike a boldogult Dénes erdélyi vajdától származott, kettő pedig Péter alvajdától. .... kérték tehát az ügynek minden további halasztás nélkül való befejezését. Nehogy azonban az igazságszolgáltatás elhamarkodottnak tűnjék fel, az alvajda a vele ítélkező nemesekkel úgy döntött, hogy a nevezett apát, ha vannak a birtok tulajdonjogára vonatkozó oklevelei, azokat három márka bírság egyidejű lefizetése mellett Vízkereszt nyolcadán (1367. január 13.) köteles előtte bemutatni, minden további halasztás kizárásával, amikor a káptalan is köteles bemutatni saját okleveleit. A jelzett vízkereszt nyolcadán predicti magistri Johannes de Kykulleu, Nycolaus de Zonuk et Ladislaus de Hugucha archidiaconi megjelentek előtte a káptalan nevében, de megjelent maga Alardus Egrus-i apát is, aki quosdam quaternos, im uno volumine compressos seu ligatos mutatott be, amely köteg magában foglalta a Monera birtokra vonatkozó okleveleket is, köztük András királynak 1205-ből származó oklevelét, amely tartalmazta Morena birtoknak és az Egrus-i monostor más birtokainak a határait. Átvizsgálásakor az apát kijelentette, hogy az eredetit a vízáradás miatt nem merte magával hozni, nehogy a monostort károsodás érje és annak a bemutatására az előbbi döntés ellenére újabb határnapot kért. A bíróság ebbe is belement, Szent György nyolcadát tűzve ki határnapul. Jóllehet e terminuskor megjelent az apát procuratora: comes Nicolaus, de az alvajda háromszoros felszólítására sem tudta felmutatni Endre király jelzett oklevelét vagy annak a másolatát, sem valami más írást, mely a vitás területnek Monerahoz való tartozását igazolta volna. Belátván így a bíróság, hogy a halasztás-kérés mindig csak ürügy volt, a vitás területet a káptalannak ítélték és elrendelték annak a statuálását. Azért az alvajda megkéri a konventet, küldje ki a testimoniumát, akinek a jelenlétében Nicolaus literatus notarius noster vel Ladislaus filius Blasii de Tyur, aut Ladislaus et Stephanus filii Martini de Tate seu Bakou de Myhalchfolva mint vajdai ember in octavis festi nat. B. Johannis Bapt. szálljon ki a vitás területhez az apát Morena és a káptalan Chergeud nevű birtoka közt és a szomszédok meg határbirtokosok meghívása mellett járja meg azt a káptalan oklevelében foglalt határok szerint, ahol szükséges újakat is emelve, majd az egészet királyi mérték szerint felmérve értékelje fel, majd statuálja örök tulajdonul a káptalannak, nem véve figyelembe a nevezett Egrus-i apátnak: Alardusnak, vagy bárki másnak az ellentmondását, mivel a hosszú ideig elhúzódó perben addig ellentmondás más részéről nem történt. Átírta, 1367. július 4. kolosmonostori konvent. – Regeszta forrása: OL regeszta PÉTER ERDÉLYI ALVAJDA