in Brassovia. in festo b. Stephani protomartyris. Zsigmond király bizonyítja, hogy eléje járultak Joannes kenezius dictus Magyar et Radul filius Czako de Bereczkfalwa és előadták, hogy a székelyek földjének határvonalán, Moldva felé, van egy olah falu: Bereczkfalwa, jelenleg nagyobb részében lakatlan; ha azt bizonyos kiváltságokkal látnák el, be lehetne azt népesíteni és lakói azon a moldvai határvidéken a király rendelkezésére állnának a szükséges szolgálatra. Ő szem előtt tartván a mondottakat és látván az ottani lakük részére a székelyek comesétől: Pelseucz-i Pétertől adott kíváltságlevelet, kegyesen meghallgatta János kenéznek, Czako fia, Radulnak, Nyuitod-i Péter fia, Györgynek és Lemheny-i Mátyás fia, Gergelynek, hűséges székelyeinek a nevezett kiváltságokra vonatkozó kérelmét, azért mind a mostani lakóknak, mind a később odatelepülőknek azt a kiváltságot biztosította, hogy semmiféle bírói hatóság nem ítélkezhetik felettük és nem vonhatja őket bírói széke elé, mert minden ügyükben csak a kanéz ítélkezik felettük, maga mellé vévén a falu tekintélyesebbjeit et Siculis potioribus, akik minden panaszlónak igazságot szolgáltatnak. Megengedi, hogy Moldvából és Havasalföldről bárkinek joga van a nevezett Bereczfalwara költözni és ott letelepedni. Senki őket le nem tartóztathatja, még a király-bíró sem, csupán csak maga a kezén. Ezzel szemben kötelezettségük: ut dicti kenezii et villani de sepedicta Bereczkfalwa ad faciendam oustodiam in illis confinibus, et explorationem in partibus Moldavie obligati sint et adstricti. Átírta 1701. jún. 28-án Lipót király.– Regeszta forrása: OL regeszta ZSIGMOND KIRÁLY