in Colosvariensi civitate. Duodecimo die octavarum festi epiphaniarum Domini. Zapolya-i János erdélyi vajda jelenti, hogy amikor Erdély nemeseivel és törvényszéke esküdt ülnökeivel törvénynapot tartott, jelen lévén Werbwcz-i István is, országbírói és vajdai ítélő mester is, akkor Mykola Gergely, Procurator magistri Stephani de Zenthgyergh, canonici ecclesie Waradiensis, rectoris capelle seu hospitalis Sancti Spiritus, ad latus schole Waradiensis constructe és megbízója nevében Báthor-i Jánosnak, Bethlen Miklós, Therem-i Sykesd Gáspár és Wyzakna-i Ferenc fia Miklós procurátorának a jelenlétében Ulászló királynak két oklevelét mutatta be: az egyik a király döntéséről szólt a királyi kúriába felterjesztendő ítéletről, a másik egyenesen Werbewcz-i Istvánnak szólt ugyanazon ítélet felterjesztése ügyében. Hivatkozva a két oklevél tartalmára, kívánta az ügy felterjesztését. Erre viszont Bethlen Miklósnak, Sykesd-i Gáspárnak és Wyzakna-i Miklósnak a procuratora: Bathor-i János, beleavatkozva az ügybe, úgy érvelt, hogy jóllehet a király elrendelte az ítéletlevél felterjesztését, de mert a király ezen rendelkezését csupán csak az actor kérésére hozta, altera parte non audita, egyrészt tehát ezért, másrészt azért, quia universe cause inter quoscumque et per quemcumque mote et intentate ac per modum arbitrii seu per arbitros adiudicate iuxta consuetudinem partium istarum Transilvanarum in curiam regiam exmitti non consueverunt, és ezt a felterjesztést nem is az ítéletben szereplő rector capelle, hanem annak a jogutódja kérte, így a király nem adhatott ki ily rendelkezést. De ha Werbewczi mindezek ellenére fel akarná az ügyet terjeszteni a királyi rendelkezésnek eleget téve, nem teheti, mert az ítéletlevél Bethlen Miklós és társai kezében van, akik nem hajlandók azt kiadni, másrészt az azon alkalmazott pecsét, a vajdai méltóság személycseréjével már szintén megváltozott. Werbewczi mindez érveléssel nem törődve, végre akarván hajtani a kriályi parancsot, az ott a tárgyaláson jelenlévő Bethlen Miklóst és Sykesd-i Gáspárt személyesen, a távollévő Wyzakna Miklós pedig procuratora útján figyelmeztette, ut ipsi universas litteras adiudicatorias ... eisdem extradatas in specie kötelesek kiadni. Erre megint a 12 iurati assessores sedis nostre iudiciarie - mondja a vajda - a saját és Erdély többi nemesei nevében tiltották Wyzakna-i Miklóst és társait a productione exhibitioneque et manibus dicti magistri Stephani de Werbewcz assignatione prefatarum litterarum adiudicatoriarum, arra hivatkozva, hogy jog és szabadság sérelem esik rajtuk, si causa per modum arbitrii adiudicata in curiam regiam transmitteretur. Az oklevél vége hiányos és a meglévő rész is olvashatatlan, csak annyit lehet belőle kihámozni, hogy Werbőczi vállalta az iratok felterjesztését. Papír, melyen pecsét nem látszik, régi jelzete: Divers. Comitatuum, Cista I. Fasc. 1. N-o 18. - Regeszta forrása: OL regeszta SZAPOLYAI JÁNOS ERDÉLYI VAJDA