Bude. feria sexta prox. a. dom. Ramispalmarum. Lajos király a kolosmonostori konventhez. Jelentették előtte in persona venerabilis magistri Stephani de Zenthgyewrgh, canonici ecclesie Waradiensis ac rectoris capelle sew hospitalis Sancti Spiritus ad latus scole Waradiensis fundate, hogy midőn az elmúlt években, amikor még élt Ulászló király, bizonyos per folyt inter honorabilem condam magistrum Paulum de Ladon, canonicum ecclesie S. Stephani de Promonthorio Waradiensi, alias similiter rectorem eiusdem capelle, deinde magitrum Stephanum de Waradino, pariter rectorem dicte capelle Sancti Spiritus, predecessores scilicet suos ut actores ab una, ac egregios condam Nicolaum de Bethlen et Gasparum Sykesd de Theremy, necnon Nicolaum filium condam Francisci de Wyzakna, mint alperesek közt ratione possessionum Nadasd, Hethwr, Monyaros, Kyszenthlazlo, Iwedych et Wdwarhel Kykellew megyei és Feyereghaz, Zolthan és az Olth melletti Longadar Fehér megyei birtokok miatt, mint amelyek teljes joggal az említett kápolnához tartoznak, amely pert Szentgyörgy-i és Bozyn-i Péter comes országbíró és erdélyi vajda, meg a néhai Som-i Józsa temesi comes és a Délvidék főkapitánya az 1509-ik évben sub octavis festi epiphaniarum Domini a Kolozsvár városában tartott törvényszéken tárgyalták, de a Szent Lélek kápolna akkori rectora: magister Stephanus de Waradino, nem tartván magát a szokásos tárgyalási módhoz, az ügyet nem a vajda törvényszéke előtt tárgyaltatta, hanem fogott bírák útján in hospitio suo illam revideri adiudicarique fecisset és jogai védelmére más érveket is elmulasztott felhozni, sem rendelkezésére álló okleveleket sem mutatta mind be, azért a nevezett Péter comes és Som-i Józsa az említett birtokokból a Nadasd, Hethwr, Monyaros és Kyszenthlazlo nevűeket a néhai Bethlen Lászlónak ítélték oda, míg a Feyereghaz, Iwedych, Zolthan és Langador nevűeket a néhai Wyzakna-i Ferenc fiának, Miklósnak és végül az Wdwarhel nevű birtokot a néhai Sykesd-i Gáspárnak és utódaiknak ítélték oda örök tulajdonul és az országbíró ki is adta a nevezett Miklósnak és Sykesd-i Gáspárnak az erről szóló ítéletlevelet. És jóllehet a nevezett néhai magister Stephanus de Waradino ezen ítélettel nem lévén megelégedve, kérte az országbírót, hogy az ügyet tegyék át a királyi curiába, mindamellett a nevezett Péter comes ezt nem tette, azt hozván fel, hogy az ügyet nem az ő törvényszéke előtt tárgyalták, hanem a felek beleegyezésével azon kívül per modum arbitrii, azért azt nem lehet a királyi curiába megfellebbezni. És jóllehet később maga az exponens szorgalmazta ezt az ügyet Péter comesnek a vajdai székben való utódjánál: Zapolya-i Jánosnál és Werbewcz-i István mesternél, az erdélyi kerület ítélőmesterénél, aki jelenleg a királyi személyes jelenlét locumtenense, hogy tegyék át az ügyet a királyi curiába, mindamellett az átküldés a mai napig sem történt meg a Szent Lélek kápolna jogainak nagy sérelmére. Azért nevezett exponens ez ügyben a királyhoz fordult, mint az összes egyházak patronusához és védőjéhez a saját és a nevezett kápolna nevében. Mivel tehát iuxta vetustam legem et approbatam consuetudinem non solum predicti regni nostri Hungarie, verum etiam secundum leges imperiales atque iuxta canonistarum omnium solutiones iura et hereditates ecclesiarum ex vitio et inconsulta actione prelatorum vel rectorum earundem ecclesiarum ... perpetuo amitti et periclitari nequeunt és egyébként is kitűnt, hogy a nevezett magister Stephanus de Waradino, non heredem, sed factorem dumtaxat fuisse a Szent Lélek kápolna jogainak, amelyek in patrimonium Crucifixi Domini nostri subsequenterque in usum et sustentationem pauperum suorum voltak rendelve, azért az ügy eldöntése a rector tévedése és mulasztása mellett sem történhetett úgy, hogy a kápolna a vitás birtokokat úgy veszítse el, hogy annak felülvizsgálása a királyi cúriában meg ne történhessék, és hogy a király mint kegyúr a nevezett magister Stephanus de Waradino helytelen eljárása miatt azt az ítéletet meg ne semmisíthesse és azt a szokásos és törvényes útra ne terelhesse. Azért különös kegyből azt a kedvezményt adta az exponensnek, hogy a fennálló akadályok ellenére új tárgyalást nyerhessen és azon felsorakoztathassa érveit és bemutathassa okleveleit. Azért meghagyja a konventnek, küldje ki a testimoniumát, akinek a jelenlétében Ambrosius Zwchak, aut Vitalis de Bewnye, vel Jacobus de Kador, sin Sigismundus sew Salathiel Gyerewffy de Gyerew-Wasarhel, sive Johannes literatus de Feldwar, Georgius Bagdy de Balasfalwa, Benedictus Swlyok de Zanchal, Gaspar Kabos de Gerewmonostra, Georgius Kolthy de Gezth, Balthasar et Johannes de Gewrbeth, Stephanus Galaczy de Galacz mint a királyi curiából külön kiküldött ember idézze meg a néhai Wyzakna-i Ferenc fiát, Miklóst, a néhai Bethlen Miklósnak a fiát Farkast, vagy Wolffgangot és a néhai Theremy Sykesd-i Gáspárnak a fiait: Jánost és Mihályt, akikre apjuk halála után szállt át ez a per, a nevezett exponenssel, Zenthgyergh-i István mesterrel szemben Szent Jakab apostol nyolcadára az erdélyi vajda elé, hogy ott bemutassák az említett Péter comes ítéletlevelét és a vitás birtokokra vonatkozó egyéb okleveleket. Átírta: 1524. ápr. 27. Kolosmonostori konvent.– Regeszta forrása: OL regeszta LAJOS 2 KIRÁLY