Ulászló király az erdélyi káptalanhoz. Minthogy ő szem előtt tartva Wargyas-i Lukácsnak és Miklósnak, továbbá Ilona úrnőnek, Rakos-i Illés feleségének és fiának Jánosnak az érdemeit, melyeket elsősorban a szent koronával, majd magával a királlyal szemben tanúsítottak, ezeknek minden birtokrészét, mellyel a nevezett Rákosban, más néven Bordremethe földön, az erdélyi Fehér megyében rendelkeztek, amely birtokrészeknek a békés tulajdonában voltak a nevezett Wargyas-i Lukács és Miklós, továbbá Rakosi Illés felesége: Ilona úrnő és a fia János elődjei régtől fogva és vannak ők jelenleg is, mindezeket, azonkívül minden királyi jogát, mely őt e birtokrészekben bármi címen megillette, a nevezett Wargyas-i Lukácsnak és Miklósnak, továbbá Ilona úrnőnek és fiának Jánosnak meg utódaiknak adta új királyi adomány címén és be akarja őket azok tulajdonába vezettetni, azért meghagyja a káptalannak, küldje ki a testiumoniumát, hogy annak a jelenlétében Laurentius de Heyasfalwa, aut Franciscus Gereb de eadem, vel Ambrosius de Moha, sin Stephanus de Rathon, seu Petrus Myko de Hydweg, sive Johannes Nemes de eadem, neve Barnabas Gereb de Arapathaka mint királyi ember szálljon ki a nevezett Rakos birtokhoz és következésképp az azokban lévő birtokrészekhez és egybehíván azok szomszédait és határbirtokosait vezesse be azokba a nevezetteket új királyi adomány címén az esetleges ellentmondókat velük szemben az erdélyi vajda elé idézve. - Zárlatán pecsét nyomai. - Regeszta forrása: OL regeszta. ULÁSZLÓ 2 KIRÁLY