Ulászló király bizonyítja, hogy részben az ország régi jogszokása szerint, részben különös kegyelmet gyakorolva a néhai Vizakna-i Ferenc még kiskorú fiával: Miklóssal szemben azt a kegyet gyakorolta, un nullus omnino iudicum et iustitiariorum annotati regni nostri Hungarie praefatum Nicolaum in suis causis et earum articulis, kivévén csupán az apjáról átszármazott pereket, vagy amelyekkel kárt okoz, míg el nem éri a nagykorúságot, nem szabad tárgyalás alá vonni. Azért meghagyja Tamás esztergomi bíboros érseknek, továbbá Lukács zágrábi püpsöknek, praesentiae personalis nostrae locumtenenti, továbbá Wyngarth-i Geréb Péternek, az ország nádorának és a kunok bírájának, és Szentgyörgy-i és Bozyn-i Péter comesnek, országbírónak és erdélyi vajdának, továbbá az ítélmestereknek, a megyei ispánoknak és alispánoknak, a szolgabíráknak és általában az ország bármely bírájának, hogy a nevezett Miklóst mindaddig, míg el nem éri a nagykorúságot, semmiféle ügyben nem szabad bíróságuk elé vonni. - Az oklevél alján jobb oldalt: Commissio propria regiae maiestatis. - A szöveg alatt pecsét töredékei. - Regeszta forrása: OL regeszta (Szilágyi hagyatékból). ULÁSZLÓ 2 KIRÁLY