in festo beati Georgii martyris. Articuli per dominos prelatos et barones ac proceres regni Hungarie in dieta festi b. Georgii martyris anni millesimi quingentesimi decimi octavi, pro bono publico confecti. Midőn az országnagyok a fent jelzett napon tárgyalni kezdtek az ország szükségleteiről és midőn ezen szükségletek felidézéséről és a veszély elhárításának módjáról számoltak be, az országlakók (köznemesek) hivatkozva jobbágyaik szegénységére és elnyomatására, nem ajánlottak fel több subsidiumot, mint egy fél forintot, majd eltávoztak az országgyűlésről; ezeknek a távozása után a preltátusok, bárók és előkelők, miután felismerték az összes szükségleteket és a végvárak fenyegetett helyzetét is, megállapították, egyhangú volt a nézet, hogy a megajánlott félforintnyi subsidium mindezek elhárítására a legkevésbé sem elegendő, és jóllehet jobbágyaikat ők sem szívesen terhelték meg, inkább vállalták önmaguk és jobbágyaik megterhelését az egész ország üdve érdekében, mint hogy okai legyenek az egész ország pusztulásának. A várak fenntartására tehát és a királyi banderium felállítására, hogy Őfelsége is könnyebben ügyelhessen fel saját végvárai megőrzésére és készenlétben tartására, a felajánlott fél forinthoz még fél forintot szavaztak meg, mely együttes felajánlást az alanti módon kell majd fizetni: 1) Az 1 forintnyi subsidiumnak a felét ad festum nativitatis b, Johannis Baptiste kell beszedni, a másik felét pedig ad festum beati Martini episcopi, mégpedig úgy, hogy mind az urak, mind a megyék a hadbaszálláshoz és a hadinépek fenntartásához a maguk részére is szedjenek egy-egy forintot ugyanabban az időben. 2) A subsidium kivetésében és behajtásában minden pazarlás elkerülendő és a máskor az ilyenekért járó összeget most mellőzni kell és azt is adutilitatem confiniorum fordítsák. Egyhangúlag úgy határoztak, hogy azt a subsidiumot birtokosok birtokaikon becsületes emberek és tisztviselők útján szedessék be és juttassák el a kincstartóhoz. 3) Csak azok a jobbágyok fizetik ezt a subsidiumot, a quibus pecunie exercituales exiguntur. 4) Szedjék ezt a subsidiumot az összes királyi és királynői javakról, bárkinek a kezén legyenek is azok és fordítsák az összeget a végvárak fenntartására. 5) Az egyházak és monostorok javairól is szedjék a subsidiumot és juttassák el a kincstartó kezeihez. Ugyancsak elhatározták, hogy a káptalanok, apátok és prépostok, apácák és a birtokokkal rendelkező összes egyháziak kivétel nélkül kötelesek ezt a subsidiumot megadni. 6) A subsidium felét valamennyi felsorolt birtokos Ker. Szent János ünnepéig küldje be a kincstartóhoz, mert a várak fenntartására több halasztást nem tűr. 7) E subsidiumból egyetlen birtokos se követeljen magának részt, hanem az egészet hiánytalanul szolgáltassák be a kincstartóhoz. 8) A kincstartó a kezéhez befutott subsidiumról Őfelsége tanácsainak a tudta nélkül semmiféle rendelkezést nem tehet, hanem az egész összeget a várak fenntartására és a királyi banderium felállítására kell fordítani. Ellenben a múlhatatlanul szükséges egyéb szükségletekről is gondoskodnia kell, de ekkor is csak a tanácsosok meghallgatásáról. 9.) Minthogy az urak remélték, hogy az országlakók (köznemesek) is magukévá teszik ezt az egész országra üdvös felajánlást, ennek behajtására minden megyében választassék egy nemes, aki a melléje adott segítőkkel, vagy ha úgy tetszik, egymagában szedje be a subsidiumot, és szolgáltassa be a kincstartóhoz. 10) Elrendelték, hogy Őfelsége állítsa fel a saját banderiumát az ország védelme szempontjából és a prelátusok, bárók és a megyék is készítsék elő saját hadi népüket és állítsák elő ad festum nativitatis beate Marie Virginis ad loca prius depotata. Aki fegyvereseket (armigeros) köteles kiállítani, ezek helyett ne küldjön huszárokat és a határokon lévő hadi népek továbbra is ott kötelesek maradni. 11) Hogy az elnyomottakon segítsenek, elhatározták, hogy a nyolcados és rövid lejáratú ítélkezéseket fenn kell tartani. Quinque autem casus et alii omnes actus novi potentiarii kezdődjenek Ker. Szent János ünnepén és szünet nélkül folytatódjanak és a hozott ítételeket hatjsák is végre. 12) Hogy a király tekintélyéről is megfelelő gondoskodás történjék, elhatározták, hogy a kancelláron, kincstárnokon, udvarmesteren és a többi tanácsosokon kívül válasszanak még nyolc tanácsost, négyet a prelátusok, és négyet a bárók közül, akikből négy-négy féléven át maradjon a király mellett, akik a királynak minden dolgában tanácsára legyenek és ne engedjék, hogy hiábavaló dolgokkal ide-oda rángassák, hanem mindent a köz javára összpontosítsanak. Legyen gondja arra is, hogy Őfelsége jövedelme szabályoztassék és csak a zsükségesekre korlátoztassék. Reformálják meg azt, ami megreformálandó, a hiányokat pedig pótolják. Ne tartson a király felesleges személyzetet, csak amennyi éppen szükséges és akik megmaradnak, szolgálják Őfelségét a haza javára. Újabb embereket csak két tanácsosának a meghallgatásától vehet fel Őfelsége. A kincstartó kiadásait őrizzék ellen, mérsékeljék és ne engedjenek semmiféle pazarlást. 13) Azt is elrendelték, hogy Őfelsége a reá háramlandó javakból usque ad numerum ducentorum iobagionum et infra a tanácsosok meghallgatása nélkül adományozhat továbbra is, ezen felül azonban csak tanácsosai meghallgatásával. Ha pedig várak, városok és más, nagyobb jövedelmet hozó javak jutnak a kezére, azokat tartsa meg a maga számára és a következő országgyűlésig senkinek ne adományozza azokat. 14) Őfelsége az érsekségeket és püspökségeket, ha megürülnek, tanácsosai meghallgatásával adományozza az arra méltóknak, a kisebb javadalmakat ellenben tanácsosai meghallgatása nélkül is adományozhatja. 15) Követeit akár itt az országban, akár külföldön csak tanácsosai meghallgatásával alkalmazza és a külföldi országokból jötteket csak tanácsosai jelenlétében fogadja és hallgassa ki. 16) A bánáti méltóságot és a végvárak vezetői méltóságát csak tanácsosai meghallgatásával töltse be. 17) Nehogy a visszaélések ismétlődjenek, ezután a királyhoz vagy kancellárhoz érkező összes kérvények csak a kancellár meg a tanácsosok jelenlétében és tudtával intéztessenek el. 18) A tanácsosok hetenként háromszor jöjjenek össze, hogy ott mindenről beszámoljanak a királynak: hétfőn, szerdán és pénteken. Ez a rendelkezés csak a következő országgyűlésig, vagyis a következő Szent György ünnepéig marad érvényben, és amit belőle megfelelőnek találnak, azt meg lehet hosszabbítani vagy megjavítani. Azoknak a nevei, akik ezt a rendelkezést csinálták: Thomas cardinalis Strigoniensis, legatus etc.; Hippolitus Estheniensis, cardinalis Agriensis; Georgius Quinquecclesiensis, Franciscus de Warda Transilvanensis, Simon Zagrabiensis, Petrus Beryzlo Vesprimiensis, banus, Johannes Gozthon Jauriensis, Ladislaus Vaciensis, cancellarius, Stephanus Podmaniczky Nittriensis, Michael Kesserew Boznensis ecclesiarum episcopi, necnon ... prepositus Sancti Sigismundi, Laurentius prepositus Albensis, Blasius Paxy prepositus Budensis. Item Emericus de Peren, comes et palatinus etc. Georgius marchio Brandenburgensis, Johannes de Zapolya, comes et wayuoda Transilvanus, Laurentius, dux de Wylak, Stephanus de Bathor, comes Themesiensis, Johannes Dragffy de Belthewk, Andreas de Bathor, Anthonius de Palocz, Stephanus de Rozgon, Franciscus et Emericus Orzag, Johannes Banffy de Lyndwa, Gabriel de Peren, Ladislaus de Kanysa, Stephanus de Peren, Franciscus de Hederwara, Wolffgangus, comes de Sancto Georgio, Moyzes Bwzlay, Petrus de Korlathkew et Johannes Pethew, magistri curie, Johannes Bornemyza, comes Posoniensis, Emericus Therek, banus Nandoralbensis, Ambrosius Sarkan, Gaspar de Raska, Gabriel de Chaak, Johannes de Zokol, Benedictus de Batthyan, Gaspar de Som, Michael Podmaniczky, Franciscus Balasa, Georgius de Mekche, Ladislaus More et Franciscus de Harazth. Régi jelzete: Miscellaneorum Cista 1. Fasc. 2. N-o 4.