Bathor-i István comes országbíró bizonyítja, hogy halasztó oklevele és a kolozsmonostori konvent vizsgálati és idézéő oklevele alapján Szent Mihály ünnepének jelen nyolcadán megjelent ítélőszéke előtt a kolozsmonostori konvent ü.v. oklevelével Selend-i János, aki Bewnye-i András fiai: Tamás és László nevében Kewres-i Zsigmonddal szemben azt a bejelentést tette, hogy jóllehet azon birtokfekosztás és birtokelválasztás végrehajtásánál, amelynek a királyi személyes jelenlét bíróságnak 1483. Vízkereszt nyolcada alatt kelt ítéletlevele értelmében egyrészt a nevezett Kewres-i Zsigmond, másrészt az említett néhai András fiai: Tamás és László, továbbá az ugyancsak Bewnye-i Balázs fia: György és János között kellett volna végbemennie a Közép-Szolnok megyében fekvő Bewnye és Kewres birtokokra vonatkozólag a királyi és a szentjogi konvent emberének a közreműködése mellett és amelynek csupán csak Bewnye-i Balázsnak említett János nevű fia állt ellen, visszautasítva a királyi és konventi embereket, amely repulsioról Bewnye-i Andrásnak a fiai: Tamás, László és Bewnye-i Balázsnak másik fia György jogaik védelmére a maguk számára még az azon évi Szent Mihály nyolcadán másod-példányt állíttattak ki, amely jelenleg is a kezükön van, mindamellett a nevezett Kewres-i Zsigmond az említett Bewnye-i Tamást, Lászlót és Györgyöt evvel kapcsolatban zaklatni és nyugtalanítani akarván, ugyanazon Szent Mihály nyolcadán a királyi személyes jelenlét bíróságnál ugyanazon birtokfelosztásra vonatkozóan egy másik ítéletlevelet eszközölt ki a maga számára, amelyben a nevezett exponenseket mint erőszakosan ellenállókat tünteti fel és őket is, mint ilyen állítólagos ellenállókat balázs fia Jánoshoz hasonlóan szintén egy-egy arany márka büntetésben marasztalta el. Midőn aztán 1484. Szent Háromság vasárnapja körül ezt az ítéletet a királyi és a szentjogi konvent útján végrehajtatta, akkor az egy-egy aranymárkának a behajtását nemcsak az ellenálló Balázs fia János birtokrészén igyekezett fogantosíttatni, hanem az exponens Bewnye-i Tamás, László és György birtokjavain is azoknak a Bewnye és Kewres birtokokban lévő birtokrészeiből is, t.i. a nevezett Tamásnak és Lászlónak a Kewres birtokán lévő azon birtokrészeiből, amelyeket ők csereképpen már régebben átadtak a néhai Kewres-i Symon fiának, Istvánnak ennek a Bewnye birtokban lévő birtokrészeiért, amint ezt a királynak erről szóló oklevele tanúsítja. Azonkívül túllépte az ítéletlevél formáját és tartalmát, mert a szokás és a törvényes joggyakorlat szerint a neki András fiai: Tamás és László részéről állítólag járó három nemesi sessioért a nevezett Bewnye birtokban, becslés alapján más birtokrészeket kellett volna kapnia, ő tetszés szerint ezek fejében lefoglalta a nevezett Tamásnak, Lászlónak, Györgynek és Jánosnak a Bewn birtokban lévő kilenc jobbágysessioját. De még evvel sem elégedett meg, hanem elfoglalta az említett Kewres-i Simon fia Istvánnak Bewnye-ben lévő azt a teljes birtokrészét is, amelyet amaz az említett András fiaival: Tamással és Lászlóval cserélt el, amelyhez pedig ”nullo iuris titulo se ingerere debuisset”, azt testvérének: Kewres-i László fiának, János papnak a beleegyezésével és akaratából teljesen jogtalanul a maga számára foglalta el, miáltal az exponensnek több mint 100 arany forintnyi kárt okozott. Mindezt a kolozsmonostori konvent, a váradi káptalan és Közép-Szolnok megye hatóságának vizsgálati okleveleivel igazolták. Azonkívül a nevezett Bewnye-i András fia Tamás bemutatta az országbíró előtt a királynak 1483. feria sexta p.f.b. Elizabeth vidue, budán kelt oklevelét a birtokok említett cseréjéről, amelyben határozottan az állt, hogy Kewres-i Simon István és Bewnye-i András fia Tamás megjelentek a királyi személyes jelenlét előtt és ily bevallást tettek: Érett megfontolás után egymás között ily birtokcserére léptek: A nevezett Simon fia István a Közép-Szolnok megyében fekvő Bewnye birtokban lévő teljes birtokrészét átadja a nevezett András fiainak: Tamásnak és Lászlónak, viszont a nevezett Tamás a saját és testvére: László birtokrészeit az ugyanazon megyebeli Kewres birtokban átadja Istvánnak, mindkét részről a birtokrészek minden tartozékával együtt és oly feltétel alatt, hogy ha a felek valamelyike örökös nélkül találna meghalni, birtokrésze az életben maradt félre száll. Ezek után jogorvoslást kért a mga és rokonai számára. Erre Kewres-i Zsigmondnak a procuratora, Gezth-i Thoth István, a váradi kápt. ü.v. levelével megbízója nevében kijelentette, hogy Simon fia Istvánnak Bewnyen lévő birtokrészeit ő nem foglalta el erőszakosan, mire nézve hajlandó volt ügyét a communis inquisitiora bízni, de a nevezett Tamás ezt István nevében visszautasította és más ítéletet kért az országbíró részéről. Azért az országbíró úgy ítélt, hogy elsősorban Istvánnak volt birtokrészét vissza kell juttatni Bewnye-i Tamásnak és Lászlónak, Kewres-i Zsigmond pedig tegyen a kolozsmonostori konvent előtt 25-öd magával esküt arra nézve, még pedig Szent György nyolcadán, hogy Bewnye-i Istvánnak a Bewnye birtokban lévő azt a birtokrészét nem foglalta el erőszakosan és abban a keresetben ártatlan. – Papír – Zárlatán pecsét töredékei – Regeszta forrása: OL regeszta (Bude,XXV.d.oct.Michaelis) Bathor-i István országbíró tudtul adja, hogy Selend-i János a kolozsmonostori konvent ügyvédvalló levelével Bewnye-i néhai András fiai: Tamás és László, valamint Kewres-i néhai Simon fia: István érdekében az országbíró perhalasztó és az említett konvent vizsgálati, figyelmeztető és idéző levele értelmében Mihály nyolcadán (okt. 6.) törvényszéke előtt megjelent és Kewres-i Zsigmond ellen előadta, hogy 1484-ben a felperesek nevében Budán az országbíró előtt elmondta, hogy az ő Kewres és Bewnye (Közép-Szolnok vm) birtokbeli részeik felosztásának és elkülönítésének végrehajtásakor, amelyet (ti. felosztást) Kewres-i Zsigmond eszközölt ki a kiráyi személyes jelenléttől 1483. január 13-án (in oct.Epiph.) egyrészt magának, valamint néhai András fiai: Tamás és László, továbbá Bewnye-i néhai Balázs fiai: György és János részére, a kiadott odaítélő oklevél értelmében a felosztást a királyi és a ZenthIog-i konvent embere elvégezte, azonban említett Balázs fia: János csak saját magát iktattatta vissza és a végrehajtáskor a királyi és a konventi embert elűzte. Tamás, László és György panaszosok pedig az említett évktóber 6-án (oct.Mich.) tartott elűzésről szóló jelentőlevél par-ját saját érdekükben elkérték. Tehát maga Kewres-i Zsigmond hozottkot arra, hogy nevezett Tamást, Lászlót és Györgyöt jogtalanul zaklassák. Ugyanezen október 6-án (oct.Mich) viszont egy másik a királyi személyes jelenlét pecsétje alatt, ugyanezen birtokrészek felosztásáról szóló, a panaszosok, mint hatalmaskodó elűzők ellen kiadott oklevél kibocsátásáról is gondoskodott, a maga érdekében, holott az elűzést csak nevezett János csinálta. És amikor a királyi és a ZenthIog-i káptalan embere 1484. június 13. körül (circa Trinit.) végrehajtotta az elűzés miatti bírságolást (Byrsagiis), akkor nemcsak nevezett János, hanem Bewnye-i Tamás, László és György panaszosok Kewres és Bewnye birtokbeli jogaikból is jogtalanul magának foglaltatott el. Nevezetesen Tamás és László Kewres birtokbeli egész részeit, amelyeket ők egykor Kewres-i néhai Simon fiának: Istvánnak adtak királyi oklevél erejével cserébe, az ő Bewnye birtokbeli egész részéért. Ezen kívül az említett odaítélő levélnek törvényes formáját és tartalmát is túllépve (formam et continentiam transcendendo) Tamás, László, György és János három Bewnye-i nemesi telkéért, amelyekért ezek becsértékében kellett volna megkapnia más birtokrészeket (recipere), Bewnye birtokon a nevezett panaszosok kilenc jobbágytelkét foglalta el kedve szerint, továbbá Simon fia: István Bewnye birtokbeli egész részét – amelyet ő az említett csere folytán birtokolt – atyafia, Kewres-i László fia: János pap (discr.presb.) tanácsából és akaratával, a panaszosok igen nagy kárára, amellyel több, mint 100 arany Ft kárt okozott nekik. Mindezeket pedig a kolozsmonostori konvent a váradi káptalan és Közép-Szolnok vármegye, az országbíró kérésére kiállított egyhangú vizsgálati leveleivel igazolta. (...) Bewnye-i néhai András fia: Tamás az ő Kewres és Bewnye birtokbeli részeik cseréjéről pedig bemutatta I. Mátyás király 1483. november 21-én kelt oklevelét , majd igazságot kért. Ezt hallván az alperes érdekében a váradi káptalan ügyvédvalló levelével megjelenő Gezth-i Thoth István azt válaszolta, hogy az alperes Simon fia: István Bewnye-i birtokrészét nem foglalta el és igaza érdekében aláveti magát a megye tanúskodásának. Ebbe azonban nevezett Tamás az említett István nevében nem egyezett bele. Az országbíró ekkor úgy ítélkezett, hogy Simon fia: István Bewnye birtokbeli részét az említett bevalláslevél alapján, (vigore) nevezett Tamásnak és Lászlónak iktassák vissza, és ezt egy másik odaítélő levelével el is rendelte. Kewres-i Zsigmondot pedig a kolozsmonostori konvent előtt május 1-én 25-öd magával (8.d.Georgii) leteendő esküre ítéli arról, hogy nem foglalta el az említett birtokrészt. Az eskü megtételéről pedig György nyolcadára (ad oct. Georgii) a felek kötelesek elhozni a királynak a konventk olevelét. – A külzetből megtudható, hogy ezt a példányt Kewres-i Zsigmond számára állították ki. – A hátlapon a jobb alsó sarokban: Septher (esetleg Septha) Eredeti, közepén szétszakadt és hiányos papíron, természetes színű viaszba nyomott töredezett 30 mm átmérőjű zárópecséttel. (Felirata olvashatatlan, a mezőben egy kerektalpú pajzsban a Bátori címer: három, balról jobbra vékonyodóldalék.) DL 27947. (KKOL Cista Com. Közép-Szolnok B-5.) – Regeszta forrása: Erdélyi regeszták (Rácz Gy.) BÁTORI ISTVÁN ORSZÁGBÍRÓ  

Language: Latin