Ulászló király bizonyítja, hogy eléje járult religiosus frater magister Gabriel Polnar, abbas de Kolosmonostra és a következő bejelentést tette: az ő egyházát vagy monostorát a magyar királyok, Ulászló elődjei a többi kiváltság között avval a kiváltsággal is tüntették ki, hogy jóllehet az erdélyi nemesség összessége időnként bizonyos adókat szokott megszavazni, melyet ”pecunia wdwarnicalis”-nak neveznek, mindamellett egyházának népei és jobbágyai mindig mentesek voltak annak a fizetése alól és ennek a fizetésére emberemlékezet óta soha nem is kényszerítették őket. Azért az apát arra kérte a királyt, hogy az elődjeitől, a magyar királyoktól különböző oklevelekben egyházának és jobbágyainak adott ezen kiváltságot újra engedélyezze illetőleg adományozza és ezt a kiváltságot királyi tekintélyénél fogva erősítse meg. A király utánozni óhajtván elődeinek minden lépését, az elődeitől adományozott fenti kiváltságot, a rá vonatkozó okleveleket ”presentibus pro sufficienter expressis habentes” a kolosmonostori egyház és népei számára, amennyiben az a pecunia wdwarnical-féle adónak a fizetése alól való felmentésre vonatkozik, az egyház és jobbágyai számára királyi hatalmásnál fogva jóváhagyja és azt a kiváltságot ő is újból megadja a nevezett egyháznak. – Az oklevél hátlapján: Registrata anno 1492. – A szöveg élén jobb felől: Commissio propria domini regis – Hártya – Szöveg alatt papírfelzetes pecsét – Regeszta forrása: ULÁSZLÓ 2 KIRÁLY