Posonii – feria tertia prox. p. f. b. Thome ap. Mária királyné bizonyítja, hogy azon szolgálatok fejében, amelyeket Artand-i Pál, a király tanácsosa, tanúsított eddig urával, Lajos királlyal szemben, azonkívül néhány hívének az ajánlására, a nevezett Pálnak adta bérbe öt évre Hwzth nevű várát az ottani sóbányákkal, Rhona várkastéllyal, városokkal, birtokokkal és összes egyéb ottani javakkal és az összes fiók sókamarákkal, amelyek a nevezett várhoz és sókamarához tartoznak, oly feltétellel, hogy évenként 7000 forintot fizet neki készpénzben és 1500 forintot sóban, még pedig minden Szent Jakab apostol ünnepén 3500 forintot és minden Szent Pál apostol megtérése napján szintén 3500 forintot, sót pedig ezer forint értékben a Porozlo-i kamarába évenként először odaérkező hajószállítmányokból, 500 forint értékű sót pedig évenként az említett vár fenntartására kell adnia. Azon sókról pedig, amelyek a bányák területén már ki vannak vágva, vagy pedig már a Tisza folyóhoz szállítva, adjon számszerinti kimutatást. Ezeknek a felét a nevezett Pál magához válthatja, mégpedig százat-százat egy-egy forint ellenében és ezeknek az árát 1525. Szent Pál fordulása napjáig kell befizetnie; a másik féllel szabadon rendelkezhetik, de majd a bérlet lejárta után, amikor a várat és a sókamarát visszaadja, ugyanannyi sót lesz köteles visszaszolgáltatni, amennyi most neki szabad rendelkezésére maradt, azonkívül minden sót, amelyet a visszaadáskor a bányák mellett kivágva találnak, vagy már a Tiszához leszállítva, ugyanazon az áron fogják tőle visszavenni, amily áron most ő kapta a sót. A sót szállító hajókon is ugyanannyi élelmet lesz köteles a visszaváltáskor szolgáltatni, amily mennyiségben most ő kapta azokat. Ha Pál öt éven belül meg találna halni, akkor a bérlet a hátralévő időre testvérére: Artandy Balázsra és Pál feleségére, meg gyermekeire száll, amiben senki sem zavarhatja őket, de a nevezett Balázs és Pál felesége meg a gyermekei esküt kötelesek tenni, hogy a várat a királyné részére megőrzik; ha ellenben ezek nem akarnák a várat és a sókamarát továbbra is megtartani, akkor számadást téve velük, ha a királyné részéről mutatkoznék tartozás, köteles őket teljesen kielégíteni, amit királynéi szavára fogad. Ha országos háború támadna, vagy nem várt áradás (inundatio superflua), az ebből származó kárt a királyné kegyesen magára vállalja. Ha pedig Isten őt, a királynét szóltaná el időközben az élők közül, arra az esetre az az akarata, hogy utódai őrizzék meg Artand-i Pált, Balázst és örököseiket a vár és a kamarák birtokában. Végül kötelezve lesznek a nevezett Artandiak, hogy a bérlet lejártakor a várat és a többi javakat a királyné vagy utódai kezébe adják vissza és senki máséba, addig pedig azokat hűségesen megőrizni és a jobbágyokat, a szállítóket és más alattvalókat régi szabadságukban megtartani és mindenkivel szemben megvédeni. A szöveg alatt balra: Maria regine. Eredeti, papír. A szöveg alatt középütt pecsét.– Regeszta forrása: OL regeszta MÁRIA KIRÁLYNÉ  

Language: Latin