octavo die f. Nativitatis virg. glor., 1369. A somogyi konvent bizonyítja, hogy Vilmos kápolna ispán és titkos kancellár oklevele értelmében Mérey István fia Péter, valamint Mérey Jakab fiai: Miklós és János, továbbá Mérey fenti István fia János három részre osztották maguk között Tokaj, Szomajom és Mére birtokokat. Eredeti, hártyán, hátlapján pecsét nyoma. - Regeszta forrása: OL regeszta (Fekete Nagy) (8. die nat. Virg.) A somogyi Szent Egyed-monostor konventje bizonyítja, hogy Vilmos pécsi püspök, kápolnaispán, királyi titkos kancellár kötelezvényes levele (littere obligatorie) alapján kiküldött Pál deák monostori aljegyző (subnotarius) jelentette, hogy egyrészről István fia: Péter, másrészről Jakab fiai: Miklós és János, harmadik részről pedig István fia: János Mere-i nemesek Kisasszony napján (szept. 8.) jelenlétében három derék, nemes és lelkiismeretes embert (probos ac nobiles et conscientiosos homines) Tolke, Zomayon és Mere birtokokra vezettek, akik e birtokokat - kivéve a Mere-i telekhelyeket (locis sessionalibus) felosztották a következőképpen: Tolke birtokon Sánta (claudus) Péter curia-ja a malmával, Joseph fia: János telke (sessio), Joseph fia: János telekhelye (fundus), Zenthua fiainak: Iwan-nak és Jánosnak telkei Miklósnak; Porozka telke egy egész malommal, Leustachius telke saját malmával, Kozmának és András fiának: Péternek curia-i és Jakov telke Péternek; Deer (dictus) Péter fundus-a Zerdahel mellett a hozzá tartozó malommal, Marcus telke elhagyott (desolato) malmával, valamint Wlkuzlou, Eles (dictus) János és Nemes (dictus) János telkei Jánosnak jutottak azzal, hogyha a Deer Péter curia-jához tartozó malom, amelyben Markus lakik, újraépülne és az a csúcsán (in summitate) a Leustachius által István fia: Péter részére épített elhagyott malmot akadályozná vagy valami kárt (oppressionem aliquam destructivam) okozna, akkor István fiai: Péter és János hat derék és lelkiismeretes (probi et conscientiosi) Tolke-i jobbággyal tartozik kimenni a malmokhoz, s ha e jobbágyok lelkiismeretükre (conscientiose) vallják, hogy a Leustachius által épített malom akadályoz, úgy János az alsó folyásnál levő malmot tartozik előző helyére, ahová a hat jobbágy kívánja, visszavitetni, elhelyezni és felépíteni. - Innen a másik Tolke birtokra mentek, ahol Petrizlou telkét malommal, a Balázs fia: Péter telkét és a mellette délre levő fél elhagyott telket, néhai Zornak üres telkét Miklósnak; Matheus/Mathee telkét malommal, a közte és Mykou fia: Péter telke közt levô elhagyott fél telket, valamint Wegh (dictus) Péter és Balázs fa: néhai András telkét Jánosnak; Radou fia: István telkét Mykou fia: Péter (lakott) és Petrizlou üres telkével, Jakabnak - Radov fia: István fundus-a mellett levő, Mathe-nak - Mykov fia: Péter fundus-a mellett levő - telkét pedig Péternek juttatták. A harmadik birtokon Mere-n a Szent Lőrinc-egyház mellett a Kapus-on délre levő két kerekű malom, a Zomayon birtokon most épült és építendő malmok a köztük levő halastóval István fiáé: Jánosé és Jakab fiáé: Miklósé lettek, míg a Kapus-on az egyház mellett levő malom fölött levő, hasonlóképpen két kerekű malmot István fia: Péter kapta azzal a feltétellel, hogy János és Miklós malmaikban közösen helyeznek és tartanak molnárokat (inponere et conservare), akik a (gazdáik) őrleni vitt gabonájából vámot szednek, de jobbágyaik gabonája után semmiféle pénzt nem szedhetnek, hanem csak régóta szokásos igazságos (verum et iustum) vámot szedhetik; a molnárok pedig húsvétkor, karácsonykor, Péter és Lőrinc vértanúk ünnepén külön-külön adnak ajándékot Jánosnak és Miklósnak; ha pedig a molnárok vétséget követnek el (vito in aliquo extiterint reprehensi), akkor uraik együtt közös büntetéssel sújthatják őket, a malmok vámját hetenként szombaton János és Miklós egyenlő arányban felosztják. A Tolke nevű birtokukon az idegenek (hominum advenarum) szőlei után járó hegyvámot három egyenlő részre osztják. - Mere birtokon János kúriája mellett északra, János szántóföldjéig terjedő Kerekreth nevű kaszálót (fenile) István fia: János, a Hegyhazuelge nevű rétet (pratum) Deseu fiainak kaszálója mellett nyugatra Péter és Miklós kapta. A Mere birtokon levő nagy erdő a falu (villa) fölött levő cserjés (virgultum) keleti harmadát János a nyugati többi részt Péter és Miklós kapta. - Zomayon birtokon Iwan telke a Benedek és Iwan telkénél nyugatra levő két puszta (deserta) telekkel és az említett Iwan curia-ja előtt északra levő harmadik telket Miklós; Mark telkét Benedek, István és Mátyás telkeivel - melyek közül csak egyet lakik Benedek, a többi üres - János; János és Péter telke az említett Benedek fundus-a mellett keletre fekvő puszta curia-val, valamint Posa fia: András telkével Péter része lett. - Az említett birtokok más haszonvételeit határjelekkel három egyenlő részre osztották a három rokon között. Kijelentették, hogyha egy jövevény (aliquis hominum advenarum) e birtokok három részének egyikéből jogszerűen egy darabkát (particulam) megszerezne, akkor az érintett fél a másik kettő részébe bemehet (introire posset). Ha valamelyikük jobbágyai a másik két fél szántójának, erdejének és kaszálójának egy részét elfoglalják, ezek a jobbágyok az elfoglalt rész urának 3 dénárpensát fizetnek. Ha valamelyikük a jelen osztályt nem tartja mg, az azt megtartókkal szemben tíz denármárkában marasztaltassék el. Ha az idők folyamán egyik fél birtoka vagy birtokrésze miatt perbe keverednék, úgy a felek és utódai közös erővel és költséggel lépnek fel (causam exsequi deberant). Végül arra emlékeztetnek (hoc etiam reminisscendo), hogyha István fia: János a Miklóssal közös malmokból molnárt vagy molnárokat ki akarna dobni (eicere et exludere) és Miklós ezzel nem értene egyet - vagy fordítva - az említett kötelezettség alapján fog elmarasztaltatni. - Hártyán, hátlapjára nyomott pecsét darabkáival. (Mérey cs. lt. 68. sz. - No 24.) - Regeszta forrása: Publikált regeszta (Borsa Iván): SMM 24 (1993) 12-13/80. (8. die nat. Virginis). A somogyi konvent pátense Tokaj, Szomajom és Mérő birtokok felosztásáról. - Részletes kivonat: Somogy megye múltjából 24 (1993) 12/80. sz. - Regeszta forrása: Publikált regeszta (Borsa Iván): SMM 29 (1998) 326. sz. SOMOGYI KONVENT